Mit tegyen a masszőr, ha úgy érzi, kiégett?

Nemrégiben olvastam a kiégésről egy cikket, amit nem találtam túlságosan lényegre törőnek, ezért szeretném megírni a saját tapasztalatomat ezzel kapcsolatban.

Látom a vendégeim, illetve a barátaim körében, hogy mennyi stresszel kell megküzdeniük a mindennapokban, és ez milyen elváltozásokhoz vezet lelkileg és fizikailag egyaránt. Mindössze néhány évvel ezelőtt kevesebb 25-30 éves embernek volt nyaki, és/vagy lumbális sérve.

2021 nyarán azt éreztem, hogy túlhajtottam magam

Egyre több testrészem fájt: derekam, lapockám körül, nyakam, kezeim, vállaim, lábaim, egyszóval az egész testemben fájdalom volt. Még ez év elején segítséget kértem egy masszőr csoportban, mégis mit lehetne tenni ez ellen. Nagyon jó tippeket írtak, de ez már az a pont volt, ahol semmi sem segített. Mindent kipróbáltam, amit javasoltak: hiába nyújtottam sokat, masszíroztattam magam, jártam csontkovácshoz, váltottam technikát a munkámban, meditáltam, kenegettem magam különféle izomlazítóval és gyulladáscsökkentővel, SMR hengereztem, jógáztam, mindezek ellenére egyre rosszabb lett az állapotom.

Egy idő után már annyira rossz volt a helyzet, hogy elkezdtem azon gondolkodni, mi mással kellene foglalkoznom. Abban a pillanatban kétségbe estem, mivel imádom a hivatásom. Eredetileg közgazdász végzettségem van, így korábban multinacionális cégek alkalmazottjaként dolgoztam. Monitor előtt ültem egész nap: könyveltem, számla kifizetéseket intéztem, adatokat rögzítettem. Nagyjából 6 év alatt ki is égtem ebben a munkában, nem ez volt az én világom. Ezután kezdtem el keresni önmagam.

2017-ben rám lelt a hivatásom

Először svédmasszőrként dolgoztam, majd továbbképzéseken vettem részt: gerinctréner, FDM, SI terápia, Ayurveda, lágy csontkovácsolás. Jelenlegi szakmámban elképzelhetetlennek tartottam a kiégést, hiszen tudtam, hogy erre vágytam, s a „multis” munka nem volt a megfelelő számomra. Így tehát más oldalról kellett megközelítenem ezt az eléggé nehéz helyzetet. Visszagondolva, annyira nyilvánvaló volt a megoldás, csak éppen nem láttam a fától az erdőt.

Egész eddigi életemben maximum néhány nap erejéig kapcsolódtam ki. Tavaly augusztusban viszont a párom azzal az ötlettel hozakodott elő, menjünk el nyaralni 10 napra Olaszországba. Meg szerette volna mutatni az országot, ahol gyermekéveit töltötte. Ezt teljes képtelenségnek tartottam akkor. Egyrészt nem akartam a vendégeimet annyi időre magukra hagyni, másrészt óriási anyagi kiesést jelentett volna számomra. Hosszas vívódások után rávettem magam az utazásra, és még fel sem eszméltem, mikor már Itália földje felé száguldottunk autónkkal. A következő napokban csodálatosabbnál csodálatosabb helyekre jutottunk el.

Nem jártam ez idáig tengernél, teljesen magával ragadott az élmény. Függővé tett a hullámok moraja, a homokban való sétálás, a friss tengeri levegő, a sós víz gyógyító hatása, a naplemente...

A nyaralás ideje alatt végig gondosan figyeltem a testem és a lelkem egyaránt. Nagyjából 5 nap kellett a teljes ellazuláshoz. Nekem legalábbis ennyi időre volt szükségem, hogy lecsendesedjen az elmém, megszokjam a környezetet, s egyáltalán realizáljam azt, hogy töltődni jöttem. Ilyenben még sosem volt részem, mert a rövid nyaralások ezt az életérzést nem adták meg nekem. Az egy héthez közeledve láttam, hogy nem lesz elég az eltervezett 10 nap, de talán a két hét sem (annyira jól, önfeledten éreztem magam, mint még addig soha), így végül három hetet maradtunk. Picit félve értesítettem vendégeimet (mi lesz velük annyi héten keresztül?), de mindegyikük kedves és megértő volt.

Két hét után elkezdtek enyhülni a fájdalmaim. Sosem gondoltam volna, hogy ehhez több hétre van szükség! Egyik reggel felkeltem, és páratlan érzés volt ennyire könnyűnek, lazának érezni magam mind testileg, mind lelkileg.

Azóta a pozitív hatások örömére, pár havonta megadjuk magunknak ezt a töltődést. Érdekes módon egyre több embertől hallom ezt vissza. Sajnos egy hét alatt nem tudunk teljes mértékben kikapcsolódni. Egy pszichológus vendégem elmondta, mi áll ennek a hátterében.

„Mániákus elhárítás” a szindróma neve

Felgyorsult világunkban képtelenek vagyunk visszakapcsolni normál, kiegyensúlyozott tempóra pár nap alatt. Legalább 5-7 napra van ehhez szükség (egyéntől, életviteltől függően), s a nyaralás második hetében történik meg az igazi feltöltődés mindenféle szinten.

Egyik vezető beosztású vendégem kötelezővé tette csapatában az évente legalább egyszeri, minimum kéthetes nyaralást. Ezt a fajta szemléletet magam is teljes szívemből támogatom. Véleményem szerint hasonlóan kellene eljárni minden munkahelyen. Az én életemet megváltoztatta, azóta minden szebb, jobb, békésebb, gördülékenyebb, munkámban produktívabb vagyok, s ami a legfontosabb: EGÉSZSÉGESNEK érzem magam.

Eldöntöttük párommal, hogy a rendszeres teljes kikapcsolódáson túl, szabaddá tesszük a hétfőket, így hetente, három napot ajándékba adok a testemnek a pihenésre. Higgyétek el, meghálálja! Inkább keményen végigdolgozom a hét többi napját, ha utána vár a jól megérdemelt pihenés. Számomra ezek a praktikák váltak be a legjobban.

Veletek mi a helyzet?

Ti mikor voltatok utoljára legalább másfél hétre nyaralni, s mi a személyes tapasztalatotok ez ügyben?
Tudom, itt most sokan a következőkre gondoltok:

• „Nekem erre nincs időm.”
• „Nekem erre nincs pénzem.”
• „Mi lesz addig a gyerekekkel?”
• „Mi lesz addig a vendégeimmel?
• „Mit fog szólni ehhez a főnököm?”
• „El se fognak engedni ilyen hosszú időre a munkahelyemről.”
• „Hova menjünk el, ahol a gyerekeink is jól érzik magukat?”
• „Hogyan engedhetnék meg magamnak ilyen hosszú nyaralást?”

Lehetne még sorolni a kifogásokat, melyek valójában mind saját magunk korlátozó tényezői. Bennem is rengeteg kérdés, sőt kétely merült fel korábban. Azóta már látom, eddigi életem legjobb döntése volt, hogy leküzdöttem ezeket. Hiszen mit kaptam cserébe? Szerintem mindenki tudja legbelül, hogy a saját egészsége, boldogsága a legfontosabb, mert csak így vagyunk képesek megfelelő energiával ellátni magunkat és a körülöttünk élőket. Az embernek elég csupán egyszer megtapasztalnia, mit ad egy legalább tíznapos nyaralás, onnantól kezdve már nem tud nélküle élni.

Mindegy, hol töltjük el ezt a két hetet, a lényeg, hogy olyan helyen legyen, ahol teljesen ki tudja magát kapcsolni az ember.

Szerző:
Ratkai Dávid, FDM terapeuta, masszőr, gerinctréner
homeofficemassage.hu