.png){kind=logo}
Folytatódik az Utazómasszőr sorozat: Mátis Iván, a Fabulo alapítója 2024-ben ismét hátizsákos utazásra indult Ázsiában a családjával, hogy felfedezze az országok kultúráját. Az utazás során a masszázs és a keleti gyógyító praktikák megismerése kihagyhatatlan élményt jelentett számára. Öt hónapon át utazva öt ország masszázskultúráját fedezte fel, és az ajánlások alapján felkutatta a legkülönlegesebb masszázsszalonokat. Élménybeszámolóit megosztotta a Fabulo Facebook-oldalának követőivel. Az alábbiakban összegyűjtöttük ezeket a bejegyzéseket, hogy ha útra kelnél, és első osztályú masszázsélményre vágysz, tudd, hol keresd!
Utcai masszázs - Sanur, Bali
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Aki járt Ázsiában, nem lepődik meg, ha azt írom: minden sarkon van masszázs szalon, sőt egyes településeken össze is érnek a helyek, de ebből ők egyáltalán nem csinálnak problémát, nincs belőle féltékenység, ha mégis a szomszéd szalonba térsz be. A szalonok leggyakrabban pedikűr-manikűr szolgáltatást is nyújtanak. Így van ez Bali szigetén is, főleg a tengerparti részeken. Mondhatnám, több a vadász, mint a fóka vagy közgadasági kifejezéssel szólva: nagyobb a kínálat, mint a kereslet - a balinéz masszőrök így többet nyomogatják unalmukban a mobiljukat, mint a turisták hátát. Ebben az a jó, ha valakinek masszázsra támad kedve, nem kell időpontot foglalnia hetekkel előre, hanem csak annyit mond: "Yes, please!" abban a momentumban, amikor a kedve épp úgy tartja - a nap során legyen ez az első vagy a 200. alkalom, amikor leszólítják az utcán sétálva, hogy "Massage?". (Talán masszőrnél már csak taxisofőrből van több Balin.)
A masszázs Balin ráadásul szemtelenül olcsó, egy órányi kényeztetés átlagosan 100.000 rúpiába, átszámolva 2300 Ft-ba kerül Sanurban. Általában masszázsra ajánlásra megyek, bár külföldön gyakran kivételt kell tennem, de el szoktam olvasni legalább a véleményeket, ha elérhetők Google térképen, de most azt mondtam, hagyom magam meglepni, ha nagyon rossz lesz, legfeljebb illedelmesen megköszönöm, és kisétálok. Egyébként is egy jó módja a helyiek támogatásának a masszázsszolgáltatások igénybevétele. Mások szerint, ha megeszel minden nap egy kókuszdiót. Az is jó.
A balinéz hölgy egy elfüggönyzött kis helyiségbe vezetett, ahol egy viszonylag egyszerű és kemény fából készült masszázságy várt szép mintás anyaggal letakarva. Előbb betakart lepedővel, felpattant a masszázságyra, átnyomkodta, és meggyújtotta a hátizmaimat, majd kitakarva a hátamat valami nedveskés olajjal jól átmasszírozott. Relaxációs masszázs volt, nem keresett izomcsomókat, nem is szabta egyénre, egy előre jól begyakorolt mozdulatsort követett, gyakran visszatérve a lapockám körüli izmokhoz. A végén a trapézomat vasalgatta, ami rám is fért a hosszú repülőút és az első szállás szokatlanul kemény és magas párnája után. Összességében, egy kedvesesen és becsületesen végrehajtott masszázs élményben volt részem, ami nagyon jól esett, és hálás voltam érte. A végén még egy kis csésze citromfű teát is kaptam egy keksz kíséretében. Milyen kedves gesztus!
Taksu Spa - Ubud, Bali
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Beállt a hátam. Egy rossz mozdulat, és úgy maradtam. Óriási nyilaló fájdalom. Magam alá fordult a fenekem. Kb. úgy nézhetek ki járás vagy inkább osonás közben, mint Hókuszpók. A nehéz hátizsákok, a szokatlanul kemény matracok, az állandó klíma vagy a gyerekem nyakban hordozása, esetleg ezek kombinációja nyírhatta ki a derekam? Nehéz megmondani.
Honnan akasztok le itt Balin egy manuálterapeutát, aki helyre rak? Masszőr viszont minden sarkon van. De úgy fáj, szinte izzik, most nem is akarom, hogy bárki hozzáérjen. Legalább keresek egy talpmasszőrt, hátha segít kilazítani. Egy sarokkal arrébb a szállásunktól van a Taksu Spa Ubud, bejelentkezem. Szerencsém van, az egyik masszőr azonnal elérhető. Az ilyen 'luxus' helyeken általában előre kell foglalni. A regisztráció után a recepciós hölgy egy lépcsősor tetejéhez kísér. Jót mosolygok magamban: le még csak lemegyek, de felhozni ki fog?
Ratmini nevű balinéz hölgy fogad, aki már 7 éve itt dolgozik. Biztató. Lemossa forró nedves törölközővel a lábam, és indul a talpmasszázs. Előtte röviden megragadja a bokáimat, ráhangolódik a kezelésre. Végig elmélyedten masszíroz, jelen van. Látszik, hogy nem azon gondolkozik, vajon kimosott-e már a mosógép, vagy mit főzzön este vacsorára. Olyan érzésem van, mintha látna az ujjaival. Érzékletesen, de mélyen masszíroz, a másik lábamnál majdnem bealszom. Nagyon tehetséges! Ha nem egy fotelban görnyedve kellett volna végigülnöm a kezelést, még el is engedhetett volna a derekam. Hiába próbálta leengedni Ratmini, nem mozdult, beállt mint a hátam, ez már csak egy ilyen nap.
Az ilyen menőbb masszázsközpontokban a kezelés már drágább, vetekszik a haza árakkal, a fél órás talpmasszázsért átszámolva 4500 Ft-ot fizettem. A végén a spa büféjében egy ajándék kurkuma-lime-méz üdítőital várt. A talpmasszázs után ugyan a föld felett járva, de még mindig előre görbülve csoszogtam vissza a szállásra. Másnap pedig el kellett mennem egy egész testes masszázsra, hogy újra ember legyen belőlem, és folytatni tudjuk az ázsiai körutunkat.
Bodyworks - Ubud, Bali
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Ismered azt a fájdalmat, amikor annyira beáll a derekad, hogy megfordulni sem tudsz éjjel az ágyban, mert nem bírod megemelni a feneked, de az aktuális pózban sem tudsz tovább feküdni, mert bénítóan fáj? Kiáltanál, de a család alszik, így leizzadva, összeszorított fogakkal, kezeid segítségével végül mégis valahogy pózt váltasz, és a kimerültségtől elalszol. Majd egy óra múlva ismét felébredsz, és minden kezdődik elölről... Nincs mese, kell egy jó masszőr, aki helyrerak. A jó csengésű Bodyworks csapatára esik a választás Ubud központjában.
Widi nevű masszőr felkísér az emeleti masszázs helyiségbe, ahol vadul zakatolnak a plafonon a ventillátor lapátai, hogy a trópusi hőséget el lehessen valahogy viselni. A masszázságyon egy egyszer használatos alsónemű vár, nem a kedvenc viseletem... se eleje, se hátulja, de legalább nem lesz olajos az enyém. Felveszem dünnyögve, jót mosolygok magamon az egész alakos tükör előtt állva.
Kérdezi Widi, hogy mi a helyzet? Látja, hogy nagy a baj. Megkér, hogy üljek fel az ágyra, és helyezzem a lábaim az ezüst edénybe, amibe meleg vizet készített. Előbb nagyszemű tengeri sót szór a vízbe, majd szárított galangál darát dörzsöl a lábfejemre, végül egy lime-ot is rácsavar, és belemasszírozza. Így tisztítja a lábam, és serkenti a keringésem.
Megkér, hogy feküdjek a hasamra, és lazítsak. Letakar egy lepedővel, majd teljes súlyával rámtámaszkodva végigsétál tenyerével a hátamon, ki is roppanok egy helyen. Azonnali megkönnyebbülés. Nem egy kisnövésű asszony, mégis játszva felszökken az ágyra, és tovább folytatja a masszázst szárazon. A lábaimon is végigsétál a tenyerével, kicsit túl is csavarja, de elviselhető, nem panaszkodom. Nagyujjával végignyomkodja a talpam. Olyan sziklaszilárd és csontos az ujja, hogy ha nem tudnám, hogy nem használ eszközt, nem hinném el, hogy az ujjával nyomja.
Lekerül a lepel a jobb lábamról: olajjal jól átsimítja a vádlimat, majd elindul a lábhajlítón keresztül a fenekem irányába. Hosszú, több testrészt átívelő mozdulattal dolgozik, amit nagyon szeretek, hiszen 'egész' érzést ad, nem egy helyen matat. Amikor a két nagyujját belesüllyesztve az izmaim közé, elindul a bokámtól a fenekemig, olyan érzésem támad, mintha a végén kettényílna, és szétesne a lábam. Az olajos masszázshoz a thai stílusból ismerős vonalmunkák is társulnak, ahogy nagyujjával, mint egy varrógép gyors léptekben végigsétál a lábamon. Az öt svédmasszázs elemből csak hármat használ: simít, dörzsöl, és a végén szimbolikusan megütöget.
A hátmasszázst széles, nagy ívű mozdulatokkal kezdi: lapát tenyereivel, szétterpesztett ujjaval köröz kifelé, és halad a nyakam irányába. Érdes a tenyere, így ez egyben egy hámlasztó kezelés is, de az olaj jól tompítja, kimondottan jólesik. Akkor jön a megkönnyebbülés, amikor a gerincem és a szomszédos izmok közé vájja az ujjait, és szabadítja fel a csigolyáimat. Amikor hátrafeszítette a kezem és a lapockám körül dolgozott, az egyik oldalon, a lapocka felső csúcsára tapadt izmot mélyen átdörzsölve már csillagokat láttam, de közben annyira jól eső fájdalom volt, hogy inkább nem szóltam.
Megkért, hogy forduljak meg. Ismét a lábak következtek, majd a mellkasom, hasam és a karjaim. Szeretem, amikor a mellkas és a has masszázsa nem tabu, a legtöbb helyen a masszőr kihagyja, pedig sokszor épp a befeszült mellkasi vagy hasizmok kilazítása járul hozzá a hátizmok ellazulásához. Az egyórás masszázsba belefért a fej és az arc masszázsa is. Nem tudom, hogy a végére elfáradt vagy csak türelmetlen lett, de amikor a fejemhez ért, olyan erősen nyomta, hogy azt hittem összeroppantja a koponyám. Itt már meg kellett kérnem, lazítson kicsit.
Widi a végén megkért, hogy maradjak még kicsit pihenni, majd fáradjak át a vendéglő részbe, ahol gyömbér tea és egy kis papaya vár. Nagyon kedves és jóleső gesztus. Ellazultan néztem ki a fejemből, szürcsöltem a teát a balinéz szobrokat és a gyönyörű faragott pihenőágyakat nézve, és közben azon gondolkoztam, ebből egy nem elég, bejelentkezem holnap egy újabb kezelésre. Widi egy igazi masszázstehetség, nem is kérdés, hogy holnap is őt kérem.
SangSpa - Ubud, Bali
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Elszakadt a kedvenc zsebes utazós gatyám. Elindultam szállásadóm útmutatása alapján abba az utcába, ahol a varrónő lakik. Nem lesz kiírva, mondta, állítsak meg valakit, és mondjam, hogy a "tukandzsahit" keresem, majd elirányítanak az utcabeliek. Így is lett, jót mulattak a helyiek a kiejtésemen, de útba igazítottak. Megmutattam a varrónőnek a lógó zsebet, kértem, hogy operálja vissza, mutatta, hogy egy óra múlva jöjjek vissza. Mihez kezdjek addig magammal? Az utcában váltakoznak a mosodák és a masszázsszalonok. Mivel a szennyest már leadtam, kizárásos alapon maradt a masszázs: az épp egy óra - összekötöm a kellemest a hasznossal.
Tradicionális balinéz masszázst kértem. Ina nevű fiatal lány volt elérhető azonnal. Kérte, hogy üljek le, és egy virágokkal teli favödörben lemosta a lábam, majd bekísért az egyik masszázshelyiségbe, ahol szokásosan egy maximumra állított ventillátor segített elviselni a hőséget. A masszázságyra feküdve először kellemes meglepetés ért, amiről külön bejegyzésben írok, de az első jó benyomást hamar eloszlatta a kifeküdt szivacs és a kényelmetlen arclyukkivágás. Mocorogtam, csendben kínlódtam. Általában birkatürelmű vagyok, de eljött az a pont, ahol már úgy fájt a nyakam, hogy félve attól, az is beáll, mint a derekam, felkeltem, és megkértem a lányt, hogy párnázzuk ki már valahogy, mert többet árt az masszázságy, mint amennyit a masszázsa segít.
Ahogy a masszázsággyal, úgy sajnos a masszőrrel se volt szerencsém. A lábmosás közben elmondta, hogy egy éve dolgozik masszőrként. Nagyon lehetett érezni, hogy a mozdulatai tanultak, még nem sajátította el őket igazán. Többször olyan érzésem volt, mintha a tanultakat keresné vissza a memóriájában, és várja az oktatója megerősítését, hogy valóban jól csinálja-e. Támogatom a fiatal tehetségeket, hiszen gyakorlat teszi a mestert - csak mondjuk a szalon üzemeltetője figyelembe vehetné ezt a díjazásnál, vagy felhívhatták volna rá a figyelmem a bejelentkezésnél. Persze naiv vagyok, ha azt gondolom, hogy megpróbálnának lebeszélni egy saját lábán besétáló vendéget, amikor úgy kell vadászni őket (lásd a legelső bejegyzést a témában). Felmerül viszont az a költői kérdés, amin érdemes elgondolkoznia mindenkinek, aki szalont vezet, hogy egy kezelőhely hírét a legtapasztaltabb vagy a legkezdőbb masszőr munkája határozza-e meg?
Valahogy csak eltelt az egy óra. Amikor a hátamon feküdtem, legalább már a nyakam és az arcom nem kínozta az ágy, így el tudtam lazulni, és élvezhettem a masszázst vagy inkább csak simogatást. Zavaró volt, hogy nem tudott tartani egy konstans erősséget, néha meglepően keményen rányomott, vagy túlnyújtott egy ízületet, máskor meg csak maszatolt. De a végén a fej- és arcmasszázs egészen kellemesre sikeredett. Talán, mert ez a szalon sok szépségápolós kezelést is kínál, lehet abban már nagyobb gyakorlatot szerzett a lány.
Jólesett a zuhany a kezelés után. Ügyes megoldás, hogy minden masszázshelyiségben volt egy zuhanyrózsa, rögtön az ágy mellett. A puha, illatos, szépen összegöngyölt törölközőknek köszönhetően is éreztem a törődést. Apróságok, de sokat számítanak. Ahogy a kezelés végén felkínált tea és gyümölcsök is, ezúttal papayát és mandarint kaptam. Eddig Balin ez volt a legdrágább és egyben a leggyengébb masszázsélményem. De hát, nem lehet mindig szerencsém.
Good Massage - Sanur, Bali
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Sanur egyik forgalmas utcáján van egy különleges masszázs szalon. Szinte az összes előtt a lépcsőkön üldögélve unatkoznak a masszőrnők, és kiabálnak: "Yes, sir, massage?" De csak elvétve téved be hozzájuk valaki, míg ennek a szalonnak zárva az ajtaja, senki sem hívogat be, és mégis mindig tele van. A neve szerényen csak ennyi: Good Massage. A Google térképen áradoznak róla a turisták, ki kellett hát próbálnom. Este tízkor, egy órával a zárás előtt érkeztem. A kasszánál a tulajdonos hölgy ült nagyon magabiztosan. Próbált rábeszélni a hosszabb kezelésre, ami valóban jobban megérte volna, de mivel már későre járt, maradtam a fél órás talpmasszázsnál.
A masszőr alaposan lemosta a lábam szappanos vízzel, megkért, hogy dőljek hátra, és lazítsak. Megragadta két kézzel a lábfejeimet és pár rövid előre-hátra nyújtás után a vádlijaimmal indította a masszázst. Annyi krémet kent fel a sípcsontomra, hogy mindig legyen utánpótlása, épp annyit, amennyi az egyik talpam masszírozásához szükséges volt.
Felszisszentem, amikor a nagylábujj hajlító izmát kezdte el "faragni". Ha nem látom, hogy az ujjával csinálja, azt hittem volna, fascia késsel készül kivájni. Fogom én ezt bírni, kell ez nekem egyáltalán? Megkértem, hogy vegyen már kicsit vissza. Itt követtem el a hibát: a masszőr azonnal bocsánatot kért, szabadkozni kezdett, miközben nem is bántott. Én nem nehezteltem rá, csak egy kicsit finomabbra akartam hangolni az erősséget.
Ismerve az ázsiai emberek mentalitását: biztosra mennek, hogy ne ismétlődjön meg az incidens, így legalább a tizedére vette vissza az erősséget, hogy biztosan ne fájjon. Innentől kezdve a kezelés simogatásba váltott át, ami kellemes volt ugyan, de hatástalan. A második lábnál gondoltam itt az idő, hogy visszaadjam az erejét, ezért megkértem, hogy nyomjon oda neki bátran. Visszaállt a rend: újra mélyen dolgozott, és ugyan az első öt percben leizzadtam, viszont utána olyan mély relaxációba kerültem, alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. A végén három határozott öklössel ébresztett, a talp paskolás jelezte a procedúra végét.
Visszamentem másnap is, meg harmadnap is és újra meg újra... A sok masszőr közül mindig más vett kezelésbe, aki legalább olyan ügyesen dolgozott, mint az első. Mivel a mozdulatok is nagyon hasonlóak voltak, úgy sejtem, ugyanaz a nagyon tehetséges oktató áll a háttérben. Említésre méltó még ebben a szalonban, hogy nem szólt zene, csak a légkondi monoton búgása hallatszott, és mivel az utcán mindig nagy a hangzavar a sok motortól, önmagában ez a fehér zaj is nagyon relaxáló volt. Tetszett még az állandó ritmus, amivel dolgoztak, és hogy testből végezték a talpmasszázs. Aki ide betér, az biztosan számíthat egy "good" masszázsra.
You Spa - Gili, Bali
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Lombok partjainál van egy Gili nevű szigetcsoport, ami a merülőhelyeiről, gazdag vízalatti világáról és a partig merészkedő óriásteknőseiről híres. Kíváncsi voltam, hogy ezen a kis eldugott szigeten, melyik a legjobb masszázs szalon a Google térkép szerint. A You Spa tűnt a legígéretesebbnek, ezért odabicikliztem. Volt is azonnal elérhető masszőr. A recepciós a beugratós kérdésemre, hogy tudja-e hívni a legtehetségesebb kollégáját, helyesen válaszolt: minden masszőrünk magasan képzett.
Szavakkal nehéz leírni, és a képek se adják vissza megfelelően a különbséget az utcai látkép és a szalon beltere között. A szalon a sziget belsején található, ami kevésbé van tisztán tartva, mint a turisták által kedvelt tengerpart. Lovaskocsik által kigyúrt utak vannak errefelé, ami vagy poros a szárazságtól, vagy a monszun időszak lezúduló esője miatt megáll a mélyedésekben a víz, és így sárfürdőt vesz, aki erre téved. Bent egy fényesre suvickolt, hajópadlós, kellemes illatú, tágas helyiség fogadott kemény fából faragott bútorokkal, telepakolva kézzel készített bio krémekkel. A recepción mosolygós lányok üdvözöltek, kellemes relaxációs zene szólt. Oázis a sivatagban. Amikor megláttam az árlistát, majdnem sarkon fordultam, de helyette inkább magasabbra tettem az elvárásaimat. Az "étlapról" a tradicionális masszázst kértem. Az aromaterápiáról inkább lebeszélt a hölgy, ha nem elégszem meg az illatos simogatással. Amíg felkészült a masszőr, kókuszvízzel kínáltak, ami nagyon jólesett.
A masszázs szobák vízre épültek, és egy kis hídon lehetett megközelíteni őket. Félig nyitottak voltak, hogy egyrészt átjárja a levegő, másrészt, hogy a földbe ültetett virágok napfényhez jussanak. Teljesen elvarázsolt a környezet. Mondjuk a 35 fokos párás levegő hiába mozgott a félig nyitott helyiségben, fullasztóan meleg volt. A masszőr győzte törölgetni az arcát, hogy ne rám csöpögjön az izzadtsága. Valószínűleg minden kezelés után át kell öltöznie, mert a végére teljesen átnedvesedett a ruhája a párás forróságtól. Nem lehet könnyű ilyen körülmények között dolgozni.
Egy virággal teli lábfürdővel kezdtünk, amiből azzal a lendülettel kaptam ki a lábam, ahogy beletettem, mert tűzforró volt. Carolina, a masszőröm, lehűtötte a vizet, lábmosás után pedig felfeküdhettem az ágyra. A masszázságy alatt egy tál virágra láttam rá és a szellőtől fodrozódó vízre. Nagyon megnyugtató volt. Meglepő volt, ahogy a tenyereimet felfelé fordította, és forró nedves törölközőt nyomott bele, majd körkörösen végignyomkodta. Végül a kezeimet az ágy két szélén lelógatta. Furcsa volt az is, hogy nem a lábaimnál kezdte a teljes testes masszázst, hanem a hátamon. Amikor szárazon nyomkodott, az esetlen volt, viszont az olajos masszázsa ellazított. Bár sokkal gyengédebbre sikeredett, mint ahogy azt megígértek. Egyik kezével mindig tartotta a végtagomat, a másikkal pedig masszírozott, majd két kézzel jól átgyúrta az egyes testrészeket. Kifejezetten relaxáló volt, ahogy megmarkolt, és végiggyúrt. Küzdöttem ellene, nehogy bealudjak, és le tudjam írni az élményeimet.
Összességében jó élményem volt, bár ár-érték arányban nem igazán érte meg. A tengerparti behívogatós, unatkozó masszőrökhöz képest majdnem ötszörös (!) árat fizettem, és annyival viszont nem volt jobb ez a masszázs. A 450 000 rúpia, azaz 10 000 Ft már felveszi a versenyt az otthoni árakkal.
Viszont ezidáig ez volt a leghangulatosabb masszázs szalon, ahol megfordultam Balin, ami ráébresztett, milyen fontos az interiőr, hogy a belső tér mennyire el tudja varázsolni a vendégeket.
Blind Massage Services - Szingapúr
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Országot váltottunk és a szingapúri árakat nézve úgy gondoltam, majd ha Malajziába érünk, akkor újra elmegyek masszázsra... A Google térkép ajánlásait görgetve viszont feltűnt egy nagyon magasra pontozott "Blind Massage Services" névre keresztelt szalon szívvel a logójukban, ahol állítólag kizárólag látássérültek dolgoznak csak, és még az áraik is barátságosak. Köztudott, hogy a gyengénlátóknak fejlett a tapintásérzéke. Kíváncsi voltam, ez hogyan nyilvánul meg a masszázs során.
A szalonra egy sokemeletes panelház első emeletén találtam rá. Jó jelnek vettem, hogy egy csomó papucs várakozott a bejárat előtt. Jellegzetes szingapúri hangulat fogadott a ház előtt: az idősek beszélgetnek, sakkoznak vagy nyereményszelvényeket töltenek ki, a fiatalabbak pedig vélhetően iskolában vagy munkában vannak még. A szalon szomszédságában további szolgáltatások, a körmöstől a pékségig minden megtalálható volt. Mivel egy ilyen óriási lakótömbben akár több ezer ember is lakik, egyféle mini városként működik.
Ahogy beléptem, hunyorítva felnézett rám az egyik masszőr hölgy, egy másik pedig óvatosan elindult felém, végigtapogatva a masszázságyakat, kereste a székét a recepció mögött. Kitapogatta a szórólapokat, kezembe adott egyet, hogy válasszak, mit szeretnék. Olvastam a rövid listát, miközben néztem a több tucatnyi kínai integető macskát, amik mind befelé tereltek: bátorítottak, hogy jó helyen járok.
A 60 perces száraz masszázs keltette fel a figyelmemet, az vajon milyen lehet masszázságyon? A recepciós hátrakiáltott egy idősebb férfinak, aki egy kosárral várt, hogy abba rakjam bele a táskám és egyéb holmimat, amit a masszázságy alá tett, ne legyen neki útban. A kockás inges, sovány, kissé előregörbült férfi a hatvanas éveiben járhatott. Ha az utcán találkozom vele, azt tippeltem volna, hogy elektroműszerész. A megérzésem be is igazolódott, hisz Jay módszeresen végignyomkodott és teljesen újrahuzalozott: új emberként álltam fel az asztaltól. Igazi őstehetség!
Az első benyomásom pedig nem volt jó, mert amikor csontos tenyereivel a hátgerincemet kezdte el nyomkodni, féltem, hogy nem érzi majd, hol futnak az izmaim. Nagyon is érezte, előbb tenyérgyökkel, majd nehezített nagyujjal kezdte lefejteni a gerincem menti izmokat. Később a könyökét is bevetette, ha komolyabb izomcsomót talált. Belemélyesztette a könyökét a gerincembe, olvasztgatta, előre-hátra mozgatta, majd a megfelelő pillanatban erősebben rányomott, és szépen kilazultak az elakadt csigolyáim. Hasonlóan járt el a lapockáim körül is, majd a fenekem és a lábaim következtek. Nagyujjaival előbb mint egy tűzőgép lassan, majd mint egy fürge varrógép, végigszaladt az izompályákon, egy centiméternyi izom sem maradt érintés nélkül. A feszes izmokat még meg is pengette, teljesen újrahangolt.
Megkért, hogy forduljak a hátamra, amikor lábaimat és a kezeimet masszírozta. Amikor mutató és középső ujja közé szorítva kirántotta az ujjaimat, ez olyan hangot adott ki, mintha tíz üveg pezsgőt nyitott volna fel szép sorjában, hihetetlenül felszabadító érzés volt. A végén még felültetett az ágy szélére, a nyak és fejmasszázs közben belazulva figyeltem, ahogy a galambok hajkurásszák egymást az erkélyen. A kínai hátterzenére nemcsak én és a többi vendég, de az épp nem dolgozó, velem szemben ülő, kissé erősebb masszőr is bealudt. Előrebukott a fejünk, neki a fáradtságtól és az unalomtól, nekem pedig az ellazulástól. Az ébresztett fel, amikor Jay a füleimet legyezte előre-hátra, és töbször megpöckölte a fejemet. Milyen aranyos mozdulatok.
Fájó derékkal és a csípőmből a lábamba sugárzó fájdalommal érkeztem meg a szalonba, és minden bajom elmúlt, úgy szökdelltem haza. Ha valaki Szingapúrban jár, menjen el, és támogassa meg ezt a központot! A 45 szingapúri dollár forintra átszámolva csak 12 000 pénz - ez most nagyon megérte és jó helyre került.
Lonely Planet - Szingapúr
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
A Lonely Planet útikönyv ajánlására indultam el Szingapúr kínai negyedébe, hogy megkeressem a People's Park Complex-ben dolgozó Mr. Lim taplmasszőr stúdióját. De volt egy rossz megérzésem, ezért mielőtt beléptem volna a szalonba, rákerestem, mit írnak róla a Google térképen kommentelők, és nagyon lehúzták a helyet. Azt írták, lutri, hogy kihez kerülsz a sok masszőr közül és általában senkinek sem volt szerencséje, hát nem kockáztattam. Kidobott viszont a térkép egy Xingyun Foot Reflexology nevű szalont, ahol érdekes módon az összes ott dolgozó masszőrt dícsérték, így hát elindultam megkeresni. Az épület másik végében találtam rá: teltházas, ez jó jel. Egy órát kellett volna várnom, de ehhez nem volt kedvem: inkább kértem időpontot egy másik napra.
Annak ellenére, hogy már jártam ott, és bejelöltem a térképen, nem sikerült elsőre odatalálnom, de még másodikra sem... Ugyanis annyi hasonló nevű pláza volt ott, egyik érte a másikat: People's Park Complex, People's Park Center, People's Park Point és még sorolhatnám. Ráadásul a magas épületek miatt a navigáció folyamatosan egyik pontról a másikra dobált: azt sem tudtam, hol vagyok. Ezekben a központonkban több száz ilyen lábmasszőr szalon működik, és nem is tudnak egymásról. Hiába kértem segítséget. A legjobb ötletük az volt, hogy miért nem ülök be hozzájuk egy talpmasszázsra, és már húztak is be az ajtón. Ellenkeztem, s az egyikükkel végül felhívattam az előző napon kiszemelt Xingyun szalont, így sikerült útbaigazítást kapnom. Futottam, ahogy csak bírtam, hogy ne késsek sokat. Tudtam, hogy hamarosan zárnak, nem akartam lemaradni. Jó befeszült izmokkal érkeztem - masszőrök álma az ilyen kemény vádli és talp. Lesz mit lazítani!
Lerúgtam a szandálomat, belehuppantam a fotelbe, feltettem a lábaimat a zsámolyra, és vártam a csodát. Szemben velem a tévé, hogy ne unatkozzanak a vendégek, bár a legtöbbjük úgyis a mobilját nyomogatta, a tévé inkább csak háttérzajként szolgált. Meglepődtem, hogy a reklámblokkban itt még mindig promózzák a további Covid-oltás felvételét, és az embereket a maszk viselésére biztatják. Ezt követően valami szingapúri kórházban mutatták be, hogyan nyomtatnak és ültetnek be új szerveket, ami nyilván nagyon érdekelt, de igyekeztem nem azt nézni, hanem inkább masszőröm kézügyességét csodáltam.
A masszőröm krémmel és valamilyen adagolós baba testápolóval dolgozott felváltva. Rövid és gyors pulzáló mozdulatokkal dolgozott serényen, és ha valami feszülést talált, kíméletlenül szétmasszírozta. Tanulva a korábbi élményemből, nem szóltam, nehogy visszavegyen az intenzitásból, helyette szorítottam a támlát és figyeltem, ahogy gyöngyözik a homlokom a fájdalomtól. Megkönnyebbülés volt, mikor váltott, azért vissza-visszajárt leellenőrizni, hogy jól dolgozott-e? Néha rám is nézett, hogy ugye-ugye? Mikor talált valamit, a fájós részre koncentrálva szépen szétgyúrta azt. Valahogy úgy éreztem magam, mintha egy tehetséges szobrász kezében lettem volna, aki új lábakat farag a sok járástól deformálódott csülkeimből. A napi tízezer lépés mindig megvan, de nem ritka a duplája sem. Ez a szingapúri aszfalt járdákon barefoot szandálban biztosíték, hogy diótörőkké váljanak a vádlijaim.
Amelyik lábam pihent, azt szépen bebugyolálta, hogy ne fázzon meg. Jellemzően a bütykeivel masszírozott, így kímélve az ujjízületeit és biztosítva a mély és intenzív masszázst. Kellemesen meglepett, hogy a vádli masszázs nem csak tessék-lássék volt, alaposan átdolgozta, még a térdeim körül is átmasszírozott. A végén, amikor letörölte a krémet, az is felért egy masszázzsal, nem csak úgy törölgette, hanem közben jól meg is szorongatta, alaposan átgyúrta. Utolsó mozdulatként, mikor a lábujjaimat kiropogtatta, nem bírtam némán ülni, egy elfojtott Aúúú! kíséretében jeleztem, hogy ez azért na, meglepett.
A 40 perces masszázsért 22 szingapúri dollárt, azaz 5500 forintot fizettem, ami ebben a városállamkában viccnek számít. Ennyiért a környéken még a krémes tégely fedelét sem nyitják fel! Nem ritka, hogy ennek az összegnek a tízszeresét is elkérik, ha turistás vidéken kér valaki masszázst. Ide, a kínai negyed plázáiba viszont jellemzően helyiek járnak. Milyen jó, hogy ez a kultúrájuk szerves része, hogy bevásárlás vagy munka után megáll valaki, és kér egy jó talpmasszázst, mielőtt hazamegy. Ennek köszönhetően a második és a harmadik emeleten egymást érik a talpmasszázs szalonok. A gyengébbeknek vadászniuk kell a vendégekre, a jobbakhoz úgy kell bejelentkezni, de az árakon ez szerencsére nem tükröződik.
Van itt ezen kívül kínai gyógynövényes patikától a feng shui lakberendezőn át minden, a földszinten pedig kínai kifőzdék sora. Hogy teljes legyen az élmény, az egyikben kértem egy padlizsános-csilis krumplit. Az az édes-savanyú szója szósz, amiben úszott, hát az mennyei volt... De ez már egy másik történet, tudnék róla ömlengeni, de ez itt nem gasztroblog.
Tres Bella - Kuala Lumpur, Malajzia
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Rongyosra jártam a lábaimat Kuala Lumpur utcáin a nevezetességek között cirkálva, így egy hét csoszogás után szükségem volt már egy jó masszázsra. Pár percre a szállásunktól találtam rá a kiválóra értékelt Tres Bella névre keresztelt masszázs szalonra, ami a Crown Regency Hotel harmadik emeletén székel. Kuala Lumpurban az embernek nemcsak a lábai a sok járástól, hanem a nyaka is biztosan beáll a felhőkarcolók lehengerlő és megunhatatlan látványától, bámulásától.
A szalon recepciósa két orrtörlés és sűrű szipogás közepette a bestseller balinéz-maláj masszázsra beszélt rá, bármi is legyen az. llyen kombinált stílusról ezidág még nem hallottam. Azonnal kérte a fizetséget, ami meglep, hiszen eddig mindig utólag fizettem. Félnek, hogy felugrok az ágyról a végén és elfutok, vagy szeretik letudni a piszkos anyagiakat az elején? Kérdezem, hogy tud-e nekem jó masszőrt biztosítani? Elmosolyogja magát, és annyit mond, hogy majd kipróbálom, és eldöntöm, hogy tetszik-e. Kérdezem, hogyan hívják a masszőrömet, mivel a vélemények között többen említették Abbyt, bíztam benne, hogy hozzá kerülök. Úgy hívják, hogy Yaya, mondta, és bekísért egy hátsó helyiségbe. Kiderült, hogy ő maga fog megmasszírozni.
A vélemények között valaki arra panaszkodott, hogy a masszőre náthásan kezelte, és láthatóan már Yaya is ramatyul érezte magát, így bíztam benne, hogy legalább egy arcmaszkot felvesz. Arcmaszk helyett viszont gumikesztyűt húzott, amitől kicsit megijedtem, vajon mi következik most? Az alig egyötven magas lány felugrott a masszázságyra, és a masszázslepedőn keresztül kezdett szárazon átgyúrni. Olyan forróak voltak a kezei, hogy gondoltam magamban: vagy természetfeletti erők lakoznak benne vagy egyszerűen csak lázas. Mikor megkérdezte, milyen a nyomás erőssége, megköszöntem, hogy rendben van, de megjegyeztem neki, hogy még gumikesztyűben sohasem masszíroztak, és furán érzem magam tőle. Hadd ne mondjam, mi jutott róla eszembe... ha már biztonságos együttlét, inkább az arcmaszkot választanám.
Elnézést kért. Elvágta az ujját, és azért kellett a kesztyű - mondta. Próbáltam rábeszélni, hogy akkor húzza csak vissza a kesztyűt, mert ekkor már attól féltem, hogy elfakad a sebe és olajos vérrel fogja végigkenni a hátam, de hajthatatlan volt: Rendben van uram, hajtogatta. A masszázs egyébként hibátlan volt, nagyon mély relaxációba estem. Simítással nem sok időt vesztegetett, épp csak felvitte az olajat és már kereste is az izomcsomókat. Az aprócska ujjaival befurakodott a feszes izomrostok közé: olyan érzésem volt, mintha egy összegabalyodott karácsonyi égősort bogozna ki - sikeresen. A végén az volt csak zavaró, hogy a nagyon kellemes arc- és fejmasszázs után ahelyett, hogy hagyott volna még egy kicsit pihenni, megkért, hogy üljek fel - a nyakamat és hátamat kezdte törölközővel átgyúrni, miközben szárazra is törölt, utána pedig jól megveregette a hátamat, visszhangzott tőle a terem. Lehet szándékosan csinálta, nehogy bealudjak itt, adjam át a helyem a soron következő vendégnek?
Még jó, hogy a szomszéd helyiségben vadul horkolt egy ürge, segített ébren maradni. A sötét szobákat elválasztó gipszkarton falak nem sok intimitást biztosítottak. Az ágyra feküdve megcsapott egy erősen dohos szag, ami nem lepett meg, hisz már ez kísér, amióta a fővárosba értünk. A masszázs végén felemeltem a lepedőt, hogy megnézzem, milyen masszázságyon feküdtem: ledöbbentem a szétfeslett kárpit láttán. Nagyjából ez jellemzi Kuala Lumpurt, a felszín csillog-villog, viszont ha jobban megnézed, kicsit dohos meg penészes. Szerencsére a szolgáltatások színvonala magas és elérhető árú. Az egy órás masszázsért 130 ringitet, azaz 9500 forintot kértek csak, ami a Petronas ikertornyaitól negyed óra sétára található központi elhelyezkedés ellenére nagyon barátságos ár.
A jól hangzó balinéz-maláj masszázs klasszikus svédmasszázst takart egyébként, mint általában az összes olajos masszázs Ázsiában, talán csak annyi különbséggel, hogy gyúrás és rezegtetés nem szerepelt a repertoárjában, és nem számított neki, hogy nem a szív irányába masszíroz. Nekem sem, talán csak az alkaromnál volt kellemetlen, hogy a csuklómba masszírozta az összes vért. Búcsúzásnál megkértem, mutassa már meg a sebet a kezén, akkor derült ki, hogy félreértettük egymást, nincs elvágva az ujja, hanem attól félt, megkarcol a hegyes körmeivel. Szerencsére figyelmes volt végig, és amitől félt, nem következett be. Elégedetten távoztam.
Mr. Nu, Kamon Phu - Koh Lipe, Thaiföld
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Áthajóztunk egy kis maláj szigetről (Langkawi) egy másik, még kisebb thai szigetre, Ko Lipére. Jól mutatja a méretét, hogy gyalogosan bejárható. A sétáló utcát vagy a partokat járva megkerülhetetlenek a thai masszőrök. Balihoz hasonlóan itt is úgy tűnik, hogy többen vannak, mint a masszázsra éhes turisták. Pedig nem kicsi az igény, rengeteg a turista. Az igazán tehetséges thai masszőrök viszont itt sem unatkoznak.
A szállásunkhoz közeli étterem mellett egy hatalmas fa árnyékában épült platformon dolgozik egy kopasz és erős férfi. Amint először megpillantottam, ahogy farmerban és ujjatlan rikító narancssárga pólóban masszíroz, rögtön tudtam, hogy az én emberem. Anno, amíg praktizáltam, a thai masszázsokhoz mindig felöltöztem szépen halásznadrágba és vászoningbe, ahogy azt a menő szalonokban látni, de az igazi, utcai vagány thai masszőrök ennél sokkal lazábbak. De ez nem vesz el a képességeikből, sőt!
Napokon át figyeltem őt munka közben. Amikor végre helyreállt a bélflórám, és kigyógyultam a gyomorrontásból, kértem tőle időpontot. Angolul csak pár szót tudott, és Mr. Nu néven mutatkozott be. Akkor éppen focimezben dolgozott. Átnyújtotta a menülapot, amiről természetesen a tradicionális thai masszázst választottam. Kínálnak itt persze az olajostól a tejes masszázson át mindent, amit a nyugati turista csak megkíván, de ha már Thaiföldön vagyok, akkor hadd élvezzem ki a helyben kifejlesztett világszerte híres technikát, amit anno Németh Balázstól tanultam én is Magyarországon, ill. a Chiang Mai melletti Lahu faluban a Napsugár hálózat törzsi iskolájában.
Mr. Nu első érintéséből tudtam, ez egy erős és mély masszázs lesz. Magamban nagyon hamarosan át is kereszteltem őt Mr. Bone-ra, mivel erőszeretettel használta a csontos alkarját és könyökét. A masszázsa egyáltalán nem volt olyan puha, mint amilyen lehetne, ha érzékenyen művelik. De a masszőrömnek ez testi adottsága is volt, mert amikor tenyérgyökkel vagy ujjvégekkel dolgozott, akkor is nagyon csontosnak tűnt és bizony jó erősen rá is nyomott. Biztos, ami biztos alapon.
Gondoltam, nem szólok, nehogy visszavegyen, de eljött az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább. Elmosolyogta magát, az éppen végzett fogásnál picit visszavett, majd ugyanazzal az erősséggel folytatta. Nem hatotta meg őt a sziszegésem. Mikor nyújtó mozdulatokra került sor, inkább egy thai box ringben éreztem magam, mint thai masszázs szalonban: le kellett kopognom a matracra, mint a harcosnak, aki feladásra kényszerül. Elviselhetetlen volt a fájdalom. Úgy éreztem egyes nyújtó mozdulatoknál, hogy vagy a szalagok vagy a csigolyák, de valami el fog engedni, és ottmaradok. Jöhet értem a mentő!
Mi úgy tanultuk, hogy menjünk el a végsőkig, de maradjunk a fájdalomküszöbön belül. És ami a legfontosabb: figyeljük a vendég arcmimikáját, és ne várjuk meg, amíg csapkod a fájdalomtól, mert vélhetően addigra már túltoltuk. A masszőröm ehelyett az unatkozó kollégák pletykáira figyelt, és becsatlakozott az ő beszélgetésükbe, vagy épp a soron következő vendéggel tárgyalta meg, mikor jöjjön vissza. De ez szerencsére nem volt olyan vészes, mint Bangkokban vagy más nagyobb központban, ahol úgy masszíroznak, mintha a vendég ott se volna: zajlik az élet, egyik kezével telefonál, másikkal gyúr a masszőr.
Mr. Nu-t meg kell védenem: az idő javában rám figyelt, lehet élvezte is, hogy kiélheti rajtam a szadista hajlamait. Amikor az utolsó nyújtásoknál látva a kétségbeesett könyörgő arcomat, hogy most már elég lesz, úgy nevetett, hogy a taknya-nyála összefolyt. Mosolyogtam magamon én is, hogyan lehetek ennyire merev? Jobb esetben a tradicionális thai masszázst nem csak jógaoktatóknak vagy gumiembereknek ajánlják, de ha valaki feszesebb izomzatú és kifog egy sablonosan masszírozó masszőrt, könnyen szilánkosra törhet.
A masszázs szerves részét képezték a vérelállítások, ezeket meglepően érzékenyen művelte, elviseltem volna hosszabb ideig is a zsibbasztást. Szeretem azt a meleg és bizsergő érzést, amikor újraindul adott testrészben véráramlás. Meglepett, egyben jólesett, hogy a masszázs végén benyúlt a pólóm alá és thai balzsammal átgyúrta a nyakizmaimat. Ezután viszont az oldalamra fektetett, törölközőt rakott a fejemre és könyökkel masszírozta a koponyám. Ezen már meg se lepődtem, csak tűrtem és azt képzeltem, mindjárt meglékel és az agytekervényeim között köt ki.
Amikor épp nem a számomra elképzelhetetlennek tűnő jóga ászanákban kényszerített, hanem mondjuk a csípőm alá ülve az izmaimat fejtegette le könyökkel a medencémről és a hátgerincemről, igazán hatékony és eredményes munkát végzett. Mert ugyan egyrészt összetörtem a masszázs végére, másrészt olyan friss voltam mint a hajnali pacsirta, és még az egész út során végigkísérő derékfájdalmamnak is búcsút inthettem.
Az egyórás művelet ráadásul nem került többe 350 bathnál, átszámolva 3500 forintnál, ami már-már nevetséges. Nehéz itt a megélhetés, ezt jól tükrözi, hogy Mr. Nu reggel indítja a műszakot és egészen sötétedésig gyúr a parton, majd utána még átmegy a Kamon Phu nevű szalonba, hogy ott este 23:00 óráig dolgozzon. Csak akkor pihen, amikor nincs vendég. És mivel tehetséges, rendszeresen elfoglalt.
Oilly - Koh Lipe, Thaiföld
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Utolsó esténk Ko Lipe varázslatos szigetén, így gondoltam befekszek egy könnyed kókuszolajas masszázsra. Méltó búcsú egy helytől, ahol látványosság híján a lazulásé volt a főszerep. Leginkább a környezet ragadott magával, hisz a szállásunk a tengerre nézett, és a sarkon tűzről pattant, mindig fülig vigyor masszőrlányok gyúrtak fáradhatatlanul. Ringatózó hosszúkás thai hajók, a hullámok ellenére is kristálytiszta tenger. A giccses hangulatot csak egy a homokban fetrengő husky tette szürreálissá. Na ez a pech: hosszú szőrű kutyának születni egy trópusi szigetre.
Nem vártam sokat a masszázstól, nem is terveztem róla írni, mert volt már egy erős "tradicionális" élményem Mr. Nuval. Elalvás előtt egy kis relax simi, ennyi volt minden, amire vágytam. De hogy is maradhatna a "papír" szárazon, amikor a szemem is könnybe lábadt e mennyei élménynek köszönhetően? Ha nem az utolsó este fedezem fel, biztos a napi rutinommá válik. Megtörtént már veled is, hogy valami annyira jó, hogy megkérdőjelezed, hogy ezt egyáltalán megérdemled-e? Ahogy a langyos szellő simogatta a hátam, a hangfalakból zongora hangja szólt, verdestek a hullámok és a thai masszőröm nagyon érzékenyen, finoman, de határozottan gyúrt. Maga volt a földi mennyország!
Oilly gondosan betakargatott, hogy ne fázzak, és a szúnyogok se csípjenek meg. Mindig csak az a testrészem látszott ki, amin aktuálisan dolgozott. Ugyan olajos masszázst kértem, de a thai masszőr nem tudja meghazudtolni a vérét: rendszeresen gyúrt a takarón keresztül szárazon, vagy amikor a törölközővel törölte le rólam az olajat, az is felért egy külön masszázzsal. Az elején, miközben végigcammogott rajtam apró, de dolgos kezeivel, felmérte az állapotomat, a nyomás erősségét, és hogy mi esik jól. Én nem is értem, hogy este 22:00-kor, amikor reggeltől szolgálatban van, hogyan tud valaki ilyen frissen és aktívan masszírozni? A fáradtság enyhe jelét sem tapasztaltam rajta. Mikor a végén megtudakoltam, hogy én voltam-e az utolsó vendége aznap, bólintott. De amikor rákérdeztem, hogyha a feleségem még nem alszik, elvállalná-e? Azonnal csillogó szemekkel rávágta: Yes, can! Micsoda odaadás és elkötelezettség! Oilly egy igazi thai masszőr tehetség.
Kértem őt az elején, hogy csak semmi nyújtás és ropogtatás, lazítani szeretnék - elmosolyogta magát és megnyugtatóan nézett rám. Azért nem állta meg, hogy az ujjaimat ne ropogtassa ki, és a végén a térdeit is csak belemélyesztette a hátamba, hogy kiropogtassa a csigolyáimat, miközben a tarkómra kulcsolt kezeimbe kapaszkodott. Láttam az előző vendéget figyelve, hogy mire készül és elhatároztam, ezt nem fogom majd hagyni neki, ezzel ne rontsa el a relax masszázsom végét. De annyira ellazultam a kezei közt, és olyan bizalmat élvezett nálam a hölgy, hogy nem ellenkeztem, és nem is bántam meg!
Amikor a hátamon feküdtem, le voltak ugyan takarva a szemeim, de fel kellett néznem, mikor épp szárazon dolgozott a törölközőn keresztül, és a könyökével fejtegette a combizmaimat, mert ez csodás volt. Olyan méltóságteljesen tartotta az alkarját, hogy már csak a fáklya hiányzott belőle, és róla mintázhatták volna a New York-i Szabadság-szobrot. Nem tudok nem szuperlatívuszokban írni erről a masszázsélményről és Oilly tehetségéről. Aki Ko Lipe szigetén jár, keresse fel őt a Cabana Beach Lipe Resort partján. Az egyórás kókuszolajos masszázs ára csak 500 bath, ami átszámolva nem egész 5000 Ft, igazán baráti ár!
Oani Spa - Da Nang, Vietnám
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Vietnámban ért minket a kínai újév, és azt mondják a holdújévet ünneplők, hogy amit az újév első napján művelsz, az meghatározó lesz az év hátralevő részére, így megkínáltam magam egy masszázs élménnyel: legyen belőle sok 2024-ben! Egy a Da Nang városát bemutató Youtube videóban áradoztak az Oani SPA szalonról, elmentem hát lecsekkolni. A recepción a tulajdonos fogadott, akitől megtudtam, hogy három műszakban összesen 20 masszőr dolgozik, mind helyi masszőr, műszakonként heten vannak és gyakran teltházasak. A menülapon nagyon vonzott a négykezes masszázs, de végül autentikusabbnak találtam a vietnámi bambusz masszázst. A hetven perces masszázsért 610.000 vietnámi dongot, azaz 9000 forintot kértek.
Amíg elkészült a helyiség, barack teával kínáltak, a végén pedig gyömbér teát szürcsölhettem. Milyen figyelmesek! Ms. Huu forróvizes gyógynövényes tálban mosta le a lábam, majd megkért, hogy vessem le a köpenyt, amit csak a lábáztatás során viseltem. Nem is értem, mi értelme van, ha masszázs közben úgyis félmeztelenül, egy alsónadrágban fekszem. Kényelmes és masszív volt a masszázságy, az arclyukat egy U alakú párna tette még puhábbá. Örültem, hogy itt figyelnek a berendezésre, így biztosan nem fogok masszázs közben fészkelődni.
A masszázs elején Ms. Huu szöcskemód felpattant az ágyra és előbb a kezével cammogott végig a lábaimon és a hátamon, majd a térdeit mélyesztette a fenekembe, és körkörös mozdulatokkal masszírozta a gerezdjeimet. Végül végiggyalogolt a hátamon, helyenként meg-megállt, és a lábait emelve mélyítette el a masszázst, fúrta bele a térdeit a hátizmaimba. Erős kezdés volt, szerettem.
Valami sercegésre lettem figyelmes, gondoltam valami nagyon odaég, de mi lehet az? Amikor a forró olaj a hátamra került, és felszisszentem, rögtön rájöttem, mi főtt a háttérben. Elnézést kért, de rendre leforrázott, nem is értettem, az ő kezét hogyan nem égeti az olaj. A bambusz rudakat is jól felhevítette az eredetileg lávakövekre kitalált edényben, elsőre forró volt, mikor hozzám ért, de ahogy sodorta velük a hátamat és szoktam a hőt, fokozatosan ellazultam, élvezetes volt. Amikor az alkarjával masszírozott az elején is már úgy éreztem magam, mint egy bambuszrudas masszázson - természetesebb is volt, és nem éreztem magam xilofonnak, mint a bambuszrudas résznél, mikor a bordáimon hasított végig. A legbizarabb az volt, amikor a forró rúddal a nyakamat fűrészelte hátulról, azt hittem lefejez. Szerencsére mindig gyorsan váltott, így amikor a nyakizmaimat lazította, az már jóleső érzés volt.
Tetszett, hogy rendszeresen kért visszajelzést, hogy milyen a masszázs és a nyomás erőssége. Túl szofisztikált választ nem adhattam, a vietnámi emberek angolja az egyik leggyengébb Ázsia szerte. Nagyon bírtam a fogásait, ahogy a kezei közt tartott és szorította, közben alaposan átgyúrta a végtagjaimat. Ami viszont nem tetszett, az a tempó volt. Nem tudom, hogy azért-e, mert a 70 perces változatot kértem a 90 helyett, és igyekezett mindent belepasszírozni az időbe vagy alapból ilyen a habitusa. Viszont a lelkesedése páratlan volt, úgy éreztem magam, mint az első vendége, miközben a mozdulatai alapján gyakorlott és tehetséges masszőrnek tűnt. Az izgatott mozdulatok miatt a masszázs inkább tonizáló volt, mint relaxáló, a végén úgy éreztem magam, mint egy sportoló, akit kilöknek a pályára, hogy teljesítsen: fel voltam pörögve, mint egy búgócsiga.
A masszázs végén forró törölközőt terített a hátamra, nagyon jólesett, ellazított. Újabb forró törölközők érkeztek, amelyek segítségével letörölte rólam az olajat, de nem csak úgy egyszerűen, közben is masszírozott, zseniális volt. Jó találmány ez a törölköző melegítő! Jobban szeretem a közvetlen érintést mint az eszközös masszázsokat, de szerencsémre a masszőröm az idő felében kézzel masszírozott, és a bambusz rudakkal való sodrás-gyúrás csak inkább díszítette, elmélyítette a masszázs élményét. Az eszközös masszázs nagy hátránya még, hogy a masszőr nem tudja álladóan tartani a kapcsolatot, egyszer a rudakat, másszor a törölközőket melegítette, jött-ment, átjáróházas érzésem volt tőle, s mindig meglepett, mikor visszajött. Ajánlom mindenkinek Ms Huu-t, aki forrón szereti!
Pho Spa - Hoi An, Vietnám
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Rabul ejtett minket Hoi An festői hangulata, a folyón úszó lampionos csónakok, a kivilágított hidak, a szűk sikátorok, az utcai kifőzdék és szuvenír árusok, a pagodák, a gyülekezeti házak és úgy egyáltalán az óváros jellegzetes francia gyarmati öröksége. Ha valaki besokall a színkavalkádtól, pár percre a belvárostól elérhetőek a rizsföldek az elárasztott földeken hűsölő vízibivalyokkal, vagy tovább folytatva az utat a kicsit mindig haragos, hullámzó tenger a finom homokos partjával. Hoi An-ban megpihenni masszázs a léleknek.
Az egyik belvárosi kerékpározás közben beleszaladt a szemem a Pho SPA-ra keresztelt masszázs szalon cégérébe, meg is jegyeztem, ide vissza kell jönni. Aki ismeri a vietnámi konyhát, biztosan tudja, hogy a pho leves világhírű nemzeti eledele Vietnámnak, lényegében egy rizstésztás zöldséges húsleves. Elképzelem, hogy egy magyar masszázs szalon Gulyásleves SPA-nak keresztelné el magát, biztos kitűnne a tömegből. Utolsó este az útikönyvet lapozgattam, miről maradtam le vajon, és a masszázs szalonok felsorolásánál feltűnt a korábban látott Pho SPA. Mivel a nap végére beállt a csuklóm és a nyakam a szüntelen fotózástól, felpattantam gyorsan a bringámra, hogy felkutassam ezt az ízletesnek ígérkező szalont.
Egy szipogó hölgy fogadott... Jaj ne, egyszer már fertőzött meg masszőr az út során, nem kérek újra belőle. Szerencsére kiderült, hogy ő csak az állapotfelmérő lapot tölti ki velem, a gyömbér teát szolgálja fel, és a lábmosó vizének hőmérsékletét állítja be. Jó forróra sikerült, nem is kellett dörzsölni, a bőrömmel együtt leázott minden kosz. Ms. Hieu kísért a letisztult vagy inkább lepusztult masszázs helységbe. Mindegy, lehet puritán, csak a masszőr legyen tehetséges. Megkértem, hogy a légkondit kapcsolja le. Ha a szipogó hölgyet megúsztam, ne a rám áramló hideg levegőtől fázzak meg.
A menüben három stílust kínáltak: olajos svéd, száraz thai és Signature Pho Spa fantázianevet viselőt. Ez utóbbit választottam, az elnevezéssel a masszázs egyedüliségét akarták jelezni. Eddig még csak étlapokon találkoztam ezzel a kifejezéssel. Az étlapokon arra utal, hogy olyan ételről van szó, ami olyan szinten viseli a séf kézjegyét, hogy csukott szemmel is felismered a különleges ízvilága alapján. Hát felkeltették vele az érdeklődésem. A leírás alapján mélyszöveti masszázsra számíthatok erős tenyér és könyök nyomásokkal. Féltem, hogy így éjszakára ez erős lesz, inkább valami simogató relax masszázs kéne, de a kíváncsiság erősebb volt, így bevállaltam.
Sajnos nem csak a helység, de a masszázságy is lepukkant volt. Mármint külsőleg rendben volt, de iszonyatosan kemény volt a szivacsa és az arclyuk nyílásában lehetetlen volt kényelmesen elhelyezkedni. Nagy kör alakú lyuk, amin vagy a homlokommal támaszkodtam, de akkor az állam a levegőben volt, vagy ha lejjebb csúsztam, az ádámcsutkámon feküdtem. Próbáltam törölközőkkel kipótolni, nehogy már ezen múljon a masszázs sikere. Alsónadrágban feküdtem fel arccal lefelé, de az alsónadrágomat is lehúzta a fenekem alá, ahogy lefeküdtem, de nem csak "dekoltázsig", ahogy általában. Örültem neki, nem vagyok szégyenlős, nem is értem, miért nem ez a standard, hogyan is maradhat ki a fenékizom masszázsa, ha a gluteus maximum a legnagyobb méretű és súlyú izmunk.
Az arclyukon keresztül az amorf mintájú szocis csempéket láttam, amik előbb virágokra, majd hullámokra emlékeztettek, ez biztosan egyféle tintafoltteszt, ki milyen állapotban van. Hát, amikor elindult a masszázs és a csontos ökleit a talpamba mélyesztette, a virágok bizony sárkányokká változtak. Kellett, hogy érezze, hogy összerándulok, mégis azt kérdezte, hogy elégséges-e a nyomás vagy szeretném-e erősebben. Rávágtam, hogy elég-elég, persze, jó lesz, csak enyhítsen a nyomáson. Mikor végigcammogott a tenyereivel a lábaimon kezdve a hátamon át egészen a nyakamig, már rendben volt a nyomás. Erős, határozott, de nem bántó. A tenyereit leváltották a térdei, amikkel legalább olyan pontosan dolgozott - jól esett, ahogy a nyakamtól a derekam felé haladva gyúrta a fejem irányába az izmaimat. Már épp kezdtem volna belelazulni, mikor arra lettem figyelmes, hogy a talpaimat mindenáron a fejemhez akarja érinteni, könyörgő jajgatással jeleztem neki, nem vagyok skorpió, ezt inkább hagyja abba.
Előkerült a citronellás olaj, kellemesen felmelegítve érkezett. Nem a kedvencem, a szúnyogirtó szagára emlékeztet, amivel fújom magam becsületesen a trópusokon, de ennél is jobban zavart a masszőr érdes tenyere. Lehet másodállásban a rizsföldeken dolgozik vagy az olcsó olaj kezdhette ki a tenyerét? De amikor a könyökeit vetette be, az összehasonlíthatatlanul finomabb érzés volt, mint két frissen pucolt fokhagymagerezd haladtak végig a könyökei, és mérnöki pontossággal, pont a megfelelő mélységben hasították a gerincem melletti izmokat vagy emelték ki combizmaimat, zseniális volt. Ez a lány egy őstehetség, miért az utolsó napon fedeztem fel őt?!
Különösen tetszettek a lassú, mély, megfontolt és magabiztos mozdulatai. Pont így képzelek el egy mélyszöveti masszázs terápiát. Nem tudom, hogy hol és kitől tanulta, de már tanítania kellene. A szerénységét figyelve, mikor dicsértem, szerintem nincs is tisztában azzal, milyen tehetséges. Az egy órás kezelésért 550.000 vietnámi dongot, azaz 8.000 forintot fizettem ki - boldogan. Kérték, hogy írjak a Tripadvisor portálra véleményt, mosolyogtam magamban, hogy beletrafált, írok én szívesen, de a Fabulo-nak.
Extra napló bejegyzés
Hazatértem Ázsiából, ahol a családommal hátizsákoztam és teszteltem a környék masszázs és különféle keleti gyógyító praktikáit. Mivel az Utazómasszőr nem bír a fenekén maradni, így otthon is utazik - élvezem a masszázsokat és szívesen számolok be élményeimről.
Mantra Ayurveda Wellness - Ekecs, India Szlovákia
(A bejegyzés további képeit itt találod. Ha tetszik, kérjük lájkold, szólj hozzá és oszd meg!)
Odasüss, indiai masszázs Ekecsen (Szlovákia)! Nem kell hozzá ötezer kilométert repülni, itt van a kertek alatt! Épp, hogy le akartuk zárni az ázsiai utazómasszőr sorozatot, mivel Vietnámban az utolsó állomásához ért, amikor kaptuk a hírt, hogy nagy csinnadrattával, a pozsonyi indiai és pakisztáni konzul áldásával megnyitotta kapuit a Mantra Ayurveda masszázs- és gyógyközpont.
Ekecs határában egy hatalmas családi ház ad otthont a központnak, ahol három indiai masszőr és egy doki dolgozik, egy kivételével helyben is laknak. Kora reggeltől késő estig vannak nyitva, így történhetett, hogy délután ötkor kitaláltam, hogy elmennék kipróbálni őket, és volt még aznap estére szabad időpont. Ráadásul voltak olyan rendesek, ráhúztak a zárásra, hogy egész órás masszázsélményben lehessen részem este fél tízig bezárólag. Az élménytől átitatva ott maradtam még cseverészni Anitával, az egyik tulajdonossal és Dr. Anil Kumar ayurveda orvossal. Volt szerencsém anno Keralaban is utazgatni, ahonnét származik, így volt sok közös témánk.
Nagyon ügyeltek, hogy autentikus legyen az élmény, így minden berendezési tárgy Indiából származik, még a speciális gyógyolajokat is egy keralai gyógyszertárból hozatják. Azért egy hordozható Fabulo ágyba csak belefutottam az egyik helyiségben, ami általában tárgyaló-teázó, de ha a szükség úgy hozza, masszázshelyiséggé alakul. Alkalmam lett volna a kézzel faragott csodás dhroni ágyak egyikét kipróbálni, amin kedvemre nyújtózkodhattam volna óriási méretéből kifolyólag, viszont én a klasszikus U alakú fejrészt jobban csípem, minthogy forgassam a fejem egyik oldalról a másikra, hogy be ne álljon. A masszőrömnek is biztosan kényelmesebb egy hagyományos méretű hordozható ayurvedikus ágyat körbejárni és felérni, mint ezeket a masszív dhronikat. Ennek is magasított volt a pereme, hogy a nagy mennyiségű olaj, amit a kezelés alatt felhasznál, az ágyon maradjon, és ne csorogjon le a földre.
Kesia-nak hívták a masszőrömet. Ahogy rám mosolygott, azonnal levett a lábamról a kedvességével. Kezembe adott egy összehajtogatott anyagot, amiből egy eldobható tangabugyit raktam ki. Kérdeztem, melyik az eleje. Azt mondta, hogy mindegy. Nem a kényelme miatt kaptam, hanem hogy ne az én alsónadrágom szívja fel a fölös olajat. Egy paraván még lehet hiányzik a helyiségből, Kesia zavarában nem tudta, merre forduljon, mikor vetkőztem. Én nem vagyok szégyenlős, átvedlettem gyorsan kisbugyira, leültem a székre, mint egy jó gyerek, s kíváncsian vártam, milyen élményben lesz részem.
Egy imával indított, majd a vállaimat, a térdeimet és a talpaimat megérintve mintha megáldott volna, elindította a masszázst. Tenyerébe jó adag olajat öntött és rálocsolta a fejemre, lényegében kaptam egy olajos hajmosást. Azt hittem, hogy csak egy rövid bevezető lesz, de legalább tíz percig nagyon alaposan, szinte minden hajhagymámat egyenként átgyúrta, már ettől teljesen belazultam.
Olyan alapos volt a fejmasszázs, ha csak erre jöttem volna is úgy érzem, hogy kész vagyok, pedig ez még csak az eleje volt. Annyira lelazított, hogy komoly erőfeszítésembe került, hogy meg tudjam tartani magam a széken. Egy valódi masszázsszéken, aminek neki tudok dőlni, lehet komfortosabban és relaxáltabban éreztem volna magam. De nem tartott már sokáig az ülőpóz, nyakam, lapockám és mellkasom átdörzsölése után felhuppanhattam a masszázságyra. Az ülő helyzetben a fejmasszázson túl a legjobb rész az volt, amikor oldalt állva körkörösen masszírozott - egyik kezével a hátamat, a másikkal a mellkasomat simogatva, olyan egész és kiegyenlítő érzésem volt belőle, nagyon szerettem.
Kesia kipárnázott kezei olyan átölelő és szeretetteljes érzést közvetítettek, hogy komoly küzdelmembe került, hogy ne aludjak el, és tudjak beszámolni a kezelésről. Hátamon feküdve folytatódott a kezelés, forró olajjal gazdagon végiglocsolta a testemet - soha nem spórolt, talán a kezelés végére ki is ürült a flakon. Jobb szerettem, mikor az olajat előbb a kezére helyezte és az le tudott kicsit hűlni, direktben rámlötykölve az ízlésemnek már égető volt, de én általában érzékeny vagyok a forróra, másnak lehet ez még bőven kellemes.
Nagyon szerettem a hosszú, egész testet átívelő mozdulatait - nem egy helyben molyolt, nem akart izomcsomókat szétmasszírozni, semmit megoldani. A kényeztetésen és az ellazuláson volt a hangsúly. Erős, határozott, de puha fogással masszírozta végig a testrészeimet. A hosszú mozdulatoknak köszönhetően úgy éreztem, mintha összekötné azokat - a kézfejemnél kezdte, haladt a vállaimon és a mellkasomon át a hasamig, onnan tovább a combjaimon a lábfejemig és vissza. Néha lassabban, máskor gyorsabban, ütemesebben és mindig bő olajjal. Fantasztikus érzés volt.
Egyedül a hasamnál hiányoltam, hogy nem húzta fel a lábaimat, hogy jobban el tudjanak lazulni a hasizmaim. Ezt az apróságot leszámítva is nagyon örültem, hogy a kezelés szerves része volt a hasmasszázs. Érdekes, hogy a nyugati masszázsok oktatási anyagainak, de még a tanfolyamoknak is a része, viszont a praxisból már valamiért kikopik. Még nem jöttem rá, hogy a masszőrök vagy a vendégek szégyenlőssége miatt-e.
A hátonfekvő szakasz végén felhúzta Kesia a lábaimat és jól átdörzsölte a vádlijaimat. Zseniális volt, ahogy a betondarabok lehullottak róla, ahogy fellélegeztek végre a lábikráim. Megkért, hogy forduljak hasra és... innentől se kép, se hang. Olyan jó lenne, ha erről is be tudnék számolni, de seperc alatt bealudtam és arra ébredtem, hogy Kesia ébresztget, hogy újra forduljak vissza a hátamra.
Kaptam még egy rövid mellkas és arcmasszást a végére. Isteni volt, szuper kényeztető. Azon nevettem csak, mikor az egyik körkörös mozdulatnál rövid időre mindig befogta az orromat, és mivel a tenyereit az államon támasztotta, a számon se kaptam levegőt. Gondoltam, így a kezelés végére komplett bealszom, ha nem állok ellen, de hamar vége lett a mozdulatnak és fellélegezhettem.
Összességében fantasztikus élmény volt, óriási ajándék ez nekem, hogy a lakhelyemtől csupán 15 percnyire található egy ilyen egyedülálló központ, és reggeltől estig lehet jönni szinte bejelentkezés nélkül. Úgy gondolom, állandó vendég leszek. Minden exotikus masszázst kedvelőnek hasonló jókat kívánok, használjátok ki, hogy most akciósan csak 35 euróba kerül az 1 órás masszázs, ki tudja, meddig tart. (Remélem most, hogy felhívtam rá a figyelmét, még sokáig.)
Szerző:
Mátis Iván, masszőr és manuálterapeuta, a Fabulo webáruház ügyvezetője
www.fabulo.hu