A flossing alapelvei és használata a mindennapi gyakorlatban

A flossing a kompressziós terápia olyan viszonylag új technikája, amely az utóbbi években nagy népszerűségre tett szert. Ez egy olyan noninvazív módszer, amely rugalmas szalagot (ún. flossband-et vagy flossing szalagot = latexből készült speciális gumiszalag) alkalmaz az izmok és a fascia helyi kompressziójára. A flossingot különféle fájdalmak és nehézségek kezelésére, gyógyítására használják, beleértve a váll-, könyök-, térd-, vagy sípcsont fájdalmat, valamint a talpi bőnyét és még sok mást.

A flossing manuálterápiás technika. Ez a technika aktiválja a szövetek mechanoreceptorait ¹, ezáltal serkenti a propriocepciót (testérzékelést ²), a nyirokrendszert és befolyásolja az érrendszer dinamikáját is. A flossing javíthatja a mozgásunk terjedelmét, enyhíti a fájdalmat és az izomfeszültséget, valamint elősegíti a szövetek gyógyulását, regenerálódását. Az utóbbi években a flossing népszerű módszerré vált a gyógytornászok és masszőrök kezelési gyakorlatában egyaránt.

A flossing története

A régészek kutatásai alapján a kompressziós terápiát már a neolitikumban is ismerték, és használták. A Mezopotámiaban talált leletek arról tanúskodnak, hogy már az ókorban is alkalmazták ezt a technikát. A kompressziós terápia előfordulásának konkrét bizonyítékai Kr. e. 1600 körülre nyúlnak vissza, és az egyiptomi Edwin Smith-papiruszon ³ találhatók.

A flossing modernkori megjelenése - az elérhető források alapján - az Egyesült Államokban, a MisFit Athletics CrossFit közösségben történt. A módszer atyjának azonban a német Sven Kruse-t tartják. A Német Olimpiai Bizottság sportfizioterapeutája már az 1990-es években alkalmazta az elasztikus feszítést, és személyes pozitív tapasztalatából kifolyólag később a sportoló védenceinél is alkalmazta ezt az új módszert. Kruse a saját technikáját Easy Flossingnak nevezte el. Munkája során különböző szélességű gumiszalagokat, valamint többféle rugalmassági fokozatot használ. A szalagok leggyakrabban természetes kaucsukból készülnek. Napjainkban Sven Kruse saját klinikát működtet sportolók számára Németországban, és világszerte tanítja módszerét.

A flossing alkalmazása a gyakorlatban

A flossingot leggyakrabban rehabilitációs vagy masszázsterápiás gyakorlatban alkalmazzák mozgásszervi rendellenességek kezelésére. Más módszerekhez hasonlóan, ez sem ajánlott teljesen friss sérüléseknél, ahol a fokozott vérellátás újbóli vérzést okozhat. Ezért javasolt a flossing alkalmazását a sérülés napjához képest kb. 2-3 nappal eltolni. Ez elsősorban egy myofasciális technika, amelynek közvetlen eredménye a lágyrészek ellazítása és a rugalmasság növelése. Hatása mind az akut-, mind pedig a krónikus panaszok esetén is megfigyelhető, kiemelkedő.

Egy másik azonnali hatás az esetleges duzzanat, ödéma csökkenése, amelyet a folyadék és a nyirok mobilizálása okoz az érintett területen. Ez a hatás még nyiroködéma esetén is jelentős. A flossing alkalmazását mindig kívülről kezdve, a perifériától a szív felé kell elvégezni. Egy másik fontos hatása a fájdalom azonnali enyhülése az érintett területen, ami valószínűleg az érzékszervi bemenetek túlterhelésének és a rekeszizom fájdalomvezetési mechanizmusának alkalmazásával magyarázható. A vér és a szöveti folyadék a szív felé masszírozódik, ezáltal csökkentve a helyi szöveti anyagokat (pl. prosztaglandinokat ⁴), amelyek a helyi nociceptorok ⁵ irritálásával fájdalmat okoznak.

A flossband alkalmazásának késleltetett hatása elősegíti és felgyorsítja a regenerációt. Ennek oka az átmeneti helyi szöveti iszkémia ⁶, enyhe endothel ⁷ szöveti károsodás, amely végül órákig tartó, kifejezett reaktív hiperémia (vérbőség) kialakulásához vezet. A flossing tehát a sérülések során keletkező duzzanat gyorsabb eltávolításához, a fájdalom csökkentéséhez és a gyógyulási folyamat felgyorsításához vezet. Krónikus mozgásszervi megbetegedéseknél szintén javítja az ízületek mozgékonyságát, a vérkeringést és elősegíti a regenerációt. A flossing hatásmechanizmusa hasonló például a helyi krioterápiához (hidegterápiához) vagy a lézerterápiához.

A flossing technika és eszközeinek (flossband) leírása

A flossing módszer használata meglehetősen egyszerű. A flossband tényleges alkalmazása előtt célszerű megvizsgálni az ízületi távolságot, a lágyszövetek rugalmasságát és mobilitását, valamint azt, hogy a szövetek milyen irányban fejtenek ki fokozott ellenállást. A terapeuta a kezelési területre úgy helyezze fel a szalagot, a flossbandet, hogy az egyes fordulatok a szélesség kb. 1/3-1/2 részéig fedjék át egymást. Az első fordulatot feszítés nélkül kell alkalmazni. A felhelyezés kétfelől, ellentétes irányban valósul meg. A kompressziót egyszerűen csak alkalmazzuk az adott helyen néhány percig, ezzel elérjük a véráramlás elzárását, és kimasszírozzuk a szövetekből a nedveket és a nyirkot. Ezt a fajta fogást, technikát a sérülés szubakut (akut és krónikus közötti) időszakában célszerű alkalmazni, amikor már nem áll fenn az újravérzés veszélye az ezt követő hiperémiás (vérbőség) fázisban.

A trakció egy olyan eljárás, amellyel a myofasciális szövetben lévő feszültséget befolyásoljuk, mobilizáljuk a szöveteket, és a kompresszióval érintett területen ellazítjuk a fasciát, ill. az izmokat. Mobilizáljuk azokat az ízületeket, amelyeken kompressziót alkalmazunk, passzív mozgásokat végzünk az anatómiai mozgásirányokba, és növeljük a mozgástartományt azokban az ízületekben, amelyek mozgékonysága korlátozott.

Az aktív gyakorlat egy másik technika, amelyben az ügyfél aktív mozgásokat végez a kezelt területen, ezzel aktívan igénybe véve az izomszinergiát mind a koncentrikus, mind az excentrikus izom összehúzódásban ⁸. Az eredmény a rugalmasság növekedése, az izmok ellazulása még a mélyebb rétegekben is.

A flossband ma már szinte bárhol elérhető, számos változatban, különböző gyártóktól. Leggyakrabban 5 cm szélességben, ritkábban, a nagyobb ízületeken való alkalmazáshoz 7,5 cm szélességben. A kisebb ízületekhez, a kéz ujjaihoz 2,5 cm szélességben gyártják. A flossband hossza leggyakrabban 2 méter, amely általában elegendő a kéz, az alkar és a könyök, a boka és a térd számára is. A 3,5 méteres változat már nagyobb területek, például a lábszár, a combok, vagy az izmosabb egyének esetében használható. Próbáljon ki többféle hosszúságú szalagot a kényelmes, megfelelő terápiás hatás eléréséhez.

A flossing előnyei és hátrányai

A flossing alapvetően biztonságos technikának számít, de vannak ellenjavallatai is. A flossing nem alkalmazható akut sérülések, nyílt sebek, vérrögök vagy érzékeny bőrű (latex allergia) betegek esetében. A flossing alkalmazása minden esetben a terapeuta egyéni döntése. A legtöbb ellenjavallat azonban meglehetősen relatívnak tekinthető.

Flossing és más rehabilitációs technikák kombinációja

Az előző bekezdésekből kiderült, hogy a flossing egyik fő előnye többek között a propriocepció (testérzékelés) és a fájdalomérzet megváltozása. Ezért célszerű mobilizációs technikákkal kombinálni ezt a módszert, ami során el tudjuk végezni a krónikus elzáródással járó fájdalmas ízületek mobilizációját, valamint azt is, hogy az ízület körüli myofasciális felszabadítás nagymértékben megkönnyítse a későbbi mobilizációt mind a kis-, mind a nagyízületek esetében.

További előnyös kombináció a hasonló regenerációs potenciállal rendelkező eljárások alkalmazása, így fokozva az összhatást. A flossingot a napi gyakorlatban javasolt helyi instrumentális krioterápiával, lézerterápiával vagy lökéshullám alkalmazással együtt alkalmazni. Az eredmény a fájdalom csökkenése, jelentős hiperémia, szöveti endorfinok termelődése és a sérült szövetek gyógyulásának felgyorsulása.

Alkalmazási példák

A flossing különböző diagnózisú betegeknél alkalmazható. Például térdízületi fájdalmakkal küzdő betegeknél a flossing használata javíthatja a mozgásterjedelmet és enyhítheti a fájdalmat. Az ízületi csontritkulás lágyrészreakcióval, az ízületi tok visszahúzódásával és a mozgáskorlátozottsággal is jár, különösen nyújtáskor.
A lágyrész idővel dominánssá válik, korlátozva a páciens mozgását, rontva mozgási szokásain és túlterhel más testrészeket. A flossingot sikeresen alkalmazzák a talpi bőnye (plantáris fascia) kialakulásakor, valamint tenisz- és golfkönyökben szenvedő betegeknél is. A későbbi hiperémia (vérbőség) ezekben az állapotokban lehetővé teszi a gyógyulást, tehermentesítve a túlterhelt izom- és szalagstruktúrákat, de a fájdalom helyével kapcsolatban álló környező struktúrákra is összpontosítani kell.

Konkrét esettanulmányok a rehabilitációs szakorvos gyakorlatából

Első eset:

A betegnek gerincfájdalma van a bal oldali ágyék tájékán, itt krónikus blokk található az L5-S1 szegmensben ⁹. A páciens további kezelése a jobb térd fájdalmával, a térd mozgásának korlátozásával, különösen térdnyújtással történik. A térd mozgáskorlátozottságának időtartama kb. 5 év. Terhelt kompresszió 3,5 m hosszúságú zöld flossbanddel, a combizmok, különösen a semi izmok és a combfeszítők kezelésével valósul meg. Ezután lila flossband felhelyezésével terheljük és mobilizáljuk az ízületet flexióban (hajlítás) és extenzióban (nyújtás), majd a páciens aktív mozgásokat végez a térdízületével. Mindezzel elértük a nyújtás javulását a kezdeti 6-ról 2-re, elvégeztük a paravertebrális izmok ¹⁰ kezelését, az L5-S1 szegmens mobilizálását. A következő kezelésen az ágyéki gerinc záródásmentessé vált, a térdízületben az extenzió (nyújtás) 4-re romlott. További kezeléssel fokozatosan csaknem teljes mozgásterjedelmet és fájdalomcsillapítást értünk el.

Második eset:

A pék páciens, aki munkájából adódóan akár 20 km-t is gyalogol naponta. A jobb lábában jelentkező erős fájdalom miatt kb. fél éve nem tud már dolgozni. Többszöri rehabilitáció után az állapota kissé javult, de nagyobb megterhelés esetén a panaszok ismét rosszabbodtak. A diagnózist az ortopéd orvos röntgenfelvétel alapján mondta ki. Klinikai szempontból azonban jelentős a fájdalom, talpi bőnye érzékelhető, tapintható fájdalom ellenállással. A talpi fasciában nagy feszültség van.
Az ügyfél évente jelentkező nagylábujj fájdalomról számol be, szerinte ízületi gyulladásban szenved. A nagylábujj MTP ízülete ¹¹ megnagyobbodott, az ujj merev, különösen flexióban (hajlításban). Zöld flossband felhelyezése: a kompresszió a húzással felszabadítja a lábfej izmait és fasciáját, a fájdalmas talpi bőnye (plantáris fascia), a nagylábujj, valamint a calcaneus (sarokcsont sarkantyú) mobilizáció célzott felszabadítása történik. Egy másik, ellentétes irányban felhelyezett flossband a sípcsontra, a vádli izom ellazítva. Ezután lökéshullám alkalmazása a talpi fasciára. Fokozott mobilitás a sarokcsonton, nagylábujj, lábtempó javult, a fájdalmak pedig enyhültek.

Harmadik eset:

A beteg szakácsnő, 3 hónapja tartó jobb alkar fájdalommal. Ismételt kortikoszteroid alkalmazása az alkar hosszú nyújtóizmába, nyúlványába. A vizsgálat a teljes plexus brachialisra (karfonatra) összpontosított, mivel a fájdalom fokozatosan jelentkezett a jobb oldalon, és egészen a lapockáig elnyúlt.
A vizsgálat az egész extensor (feszítő) izomcsoport, de a flexor (hajlító) izmok jelentős rövidülését is megállapította. A páciens facilitációt (enyhítő gyakorlatokat) végzett labdával, tüskés masszázslabdával, majd két irányban zöld flossband alkalmazása történt, kompressziós technikával, húzással, passzív és aktív mozgással excentrikus kontrakcióban ¹². A trakció levétele után relaxációt találtunk az izomhasban: az orsócsont fejének mobilizálása, az izom csonthártya-behelyezésének nyomómasszázsa és olajjal végzett lágy technika alkalmazása történt. Ezt követően lökéshullámmal hatottunk az alkar izmaira, valamint lézert az izomkötegre. Fokozatosan elért fájdalomcsillapítás az alkarban.

Negyedik eset:

A betegnél reumás ízületi gyulladást és az ujjak kisízületeinek artrózisát (porckopását) diagnosztizálták, a mozgása korlátozottságával. A mozgás korlátozottsága reggel a legnagyobb, amikor legerősebb a duzzanat és a merevség érzése. Zöld 2,5 cm-es floassband alkalmazása, mindig két irányban a kéz összes ujján. Kompresszió és nyújtás elvégzése, az ízületek mobilizálása. A kezeléssel sikerült elérni az ízületek mobilitásának szubjektív és objektív javulását. A kis- és mutatóujjak, amelyek enyhe félmozgásban voltak, szinte teljesen kinyújthatók, a flossing ismételt alkalmazása után ez a pozitív hatás a mai napig fennáll.

Összegzés

A flossing olyan modern technika, amely az összes manuálterápiás szakterületen sikeresen alkalmazható a mindennapi gyakorlatban. Olyan módszer, amely a mozgásszervi rendellenességek széleskörű kezelésére szolgál. Fontos, hogy a flossingot szakképzett személy végezze, aki közben megfelelően koordinálja a pácienst, a helyes technikát alkalmazza, és ügyel az ügyfél biztonságára is. A flossing módszer inkább gyakorlati iskolázás, amelynek eredményei bár empirikusan igazolhatóak, jelenleg nem túl sok olyan tanulmány van, amely az EBM (evidence based medicine, vagyis tényeken, tudományos bizonyítékokon alapuló) módszerrel vizsgálná ennek a technikának a hatását.

Szerző:
Dr. Petr Štourač, PhD, MBA – rehabilitációs szakorvos
Klinika FyzioArt, Brno
www.fyzioart.cz

Lábjegyzet/Magyarázat:

^1. A mechanoreceptor mechanikai ingereket (nyomást, rezgést, mozgást) érzékelő szerv vagy idegsejt csoport.
^2.  A propriocepció az az érzékünk, amely megmondja a testünknek, hogy hol van a térben. A propriocepció nagyon fontos az agy számára, mivel nagy szerepet játszik az önszabályozásban, a koordinációban, a testtartásban, a testtudatosságban, a jelenléti és összpontosításban, valamint a beszédben.
^3. Az Edwin Smith-papirusz egy ókori, egyiptomi sérülések, sebészeti kezelésekről szóló írás egyetlen fennmaradt példánya. A dokumentum 22 oldalas és 48 sérülésfajtát dolgoz fel, tár elénk.
^4. A prosztagladinok a szervezet szabályozásában résztvevő molekulák. Olyan hormonhatással rendelkező lipidmolekulák, amelyek az emberi szövetekben zsírsavakból keletkeznek.
^5. A nociceptorok a fájdalomérzésért felelős bőrben elhelyezkedő receptorok.
^6. Az iszkémia a vérerekhez köthető okokból történő vérellátás csökkenés.
^7. Az érfalnak három rétege különíthető el. A legbelső, a testfolyadékkal közvetlenül érintkező részét egyrétegű láphám alkotja - ezt nevezzük endothelnek, endotheliumnak.
^8. Az excentrikus izomműködés azt jelenti, hogy az izom úgy fejt ki erőt, hogy közben az eredése és tapadási pontja távolodik egymástól. Amikor behajlítjuk a könyökünket, akkor a bicepsz izom tapadása közeledik az eredési ponthoz, tehát rövidül az izom, ezt hívjuk koncentrikus izomműködésnek. Ha lassan, kontrolláltan nyújtjuk ki a könyökünket, akkor az izom két végpontja távolodik egymástól, az izom nyúlik miközben a bicepsz fékezi a mozgást. Ezt hívjuk excentrikus izomműködésnek.
^9. Az L5-S1 csigolyák által képzett mozgásszegment átmeneti régió az ágyéki gerinc és a keresztcsont között. Ebben a régióban a gerinc görbülete az ágyéki lordózisról (homorulat) szakrális kyphosisra (domborulat) változik. Az L5-S1 segít a terhelés átvitelében a gerincről a medencére és az alsó végtagokra.
^10. A paravertebrális izmok a gerincoszlophoz közel húzódva találhatók meg.
^11. MTP = lábközép-lábujj ízület.
^12. Az excentrikus kontrakció, vagyis izomösszehúzódás során erőkifejtéskor az izom hossza megnő.