Masszázs világbajnokság: a gyógyítás és a verseny határán

A masszázs mindig is az ellazulás és a pihenés szimbóluma volt. De mi lenne, ha azt mondanánk, hogy ebben a békés, szinte spirituális rituáléban is lehet versenyezni, sőt világbajnokká válni? A masszázs világában is van rivalizálás és versenyszellem? Ebben a cikkben arra a kérdésre összpontosítunk, hogy lehet-e a masszázsban a sporthoz hasonlóan versenyezni? Olyan lelkes masszőrök történeteit mutatjuk be nektek, akik elindultak a versenyzés útján, de hangot kapnak azok is, akik elzárkóznak az ilyesfajta megmérettetéstől. Szokatlan és izgalmas betekintés vár rátok a masszázs világába!

Elutaztunk a masszázs világbajnokságra a skandináviai Dániába

Őszintén bevallom, hogy nem tudtuk, mire számítsunk, és azt sem, hogyan kell egy ilyen versenyt elképzelni? Még kollegánk Iván - aki nemcsak a Fabulo alapítója, de tapasztalt masszőr is egyben - sem tudta pontosan kitalálni, hogy miként lehetséges világbajnokságot rendezni egy olyan egyedi műfajban, mint a masszázs.

Jó helyen járunk egyáltalán, ez a masszázs világbajnokság?

Az első dolog, ami felkeltette a figyelmünket, az a hihetetlenül nyugodt légkör volt. Nem volt feszültség a levegőben, nem volt rivalizálás, sem ádáz vágyakozás a bajnoki cím elnyeréséért. Pont ellenkezőleg, úgy éreztük magunkat, mintha a barátainkkal találkoznánk, akiket már évtizedek óta ismerünk. A hangulat inkább szólt a kölcsönös inspirációról, a megértésről és egymástól való tanulásról. Olyan volt, mintha egy szent közösség titokzatos világába csöppentünk volna bele.

A koppenhágai egyetem nagytermében foglaltunk helyet, és lelkesen szemügyre vettük a közönséget. Azonnal megakadt a tekintetem két versenyzőn: az őszintén mosolygó, apró ázsiai nőn piros selyem kimonóban és barna fonott hajpánttal a fején; és a közel két méter magas, kopasz, szakállas férfin sötét öltözékben, hatalmas fa gyöngyökkel a nyakában.

Néhány mulatságos társadalmi sztereotípia is beigazolódott: az amerikai csapat tagjai szinte tetőtől talpig nemzeti színű zászlóba voltak öltözve, amelyhez kis kitűzők és zászlócskák is tartoztak. Az ázsiai versenyzők felkészültsége és segítőkészsége pedig mentsvárként szolgált Iván számára, amikor lemerült a telefonja.

Masszázs cirkusz, vagy a masszázsvilág legcsodásabb technikáinak seregszemléje?

A bajnokság megnyitásakor Jeppe Tengberg, a Nemzetközi Masszázs Szövetség  (The International Massage Association, röviden IMA) alapítója és elnöke odaállt a pulpitushoz, melyen általában egyetemi oktatók tartják előadásaikat, és elmagyarázta, hogy az idei világbajnokságon összesen nyolc kategóriában mérik össze tudásukat az indulók:

• Svédmasszázs,
• Thai masszázs,
• Wellness masszázs,
• Szabad stílus (freestyle) – nyugati inspiráció,
• Szabad stílus (freestyle) – keleti inspiráció,
• Széken történő masszázs,
• Arcmasszázs,
• és sportmasszázs.

Jeppe életútja nagyon érdekes: 1998-ban szerzett masszőr- és reflexológus képesítést, majd két évvel később akupunktúra terapeutává képezte magát. Masszázs iskolája is van, ahol nemcsak svéd- és thai masszázs oktatásával foglalkozik, hanem akupunktúrával és reflexológiával is. Amikor személyesen találkozik vele az ember, olyan egyedi kisugárzása van, ami szinte beleég az emlékezetünkbe. A színpadon magabiztosnak, mégis inspiratívnak és természetesnek tűnik. Jeppe arra kért minden egyes versenyzőt, hogy tanuljanak egymástól, tiszteljék és értsék meg egymást.

Nézzétek meg a Jeppével készült rövid beszélgetésünket, amelyben arról faggattuk őt, honnan vette az ötletet egy ilyen rendezvény kitalálásához és megvalósításához.

A szakmai zsűri tűt keresett a szénakazalban...

A masszázsszakemberek által értékelt főbb területek a következők voltak:

• Az alkalmazott masszázstechnika,
• A masszőr mozgásergonómiája a masszázs során,
• A masszázs áramlása, menete és folytonossága, azaz a mozdulatok folyamatossága, valamint a terapeuta által használt technikák variálása,
• Innováció és új módszerek kifejlesztése,
• A masszírozott vendéggel kialakított és fenntartott kapcsolat.

A masszázs során be kellett tartani néhány szigorú és egyben érdekes szabályt, például a thai masszázs során tilos volt cipőt, bármilyen lábbelit viselni. A masszírozott személynek mindig alsóneműben kellett lennie, és ha nőről volt szó, akkor a mellkasát is el kellett takarnia. Minden olyan testfelületet, amit nem masszíroztak éppen, szintén le kellett fedni. Valamennyi résztvevőnek a masszírozáson felül masszírozottként is részt kellett vennie. És még folytathatnánk tovább…

Varázslatos masszázs előadás, amely során a legjobb trükköt a vendég elégedettsége jelzi, vagy mégsem?

Mivel az egyik, a zsűri által értékelt szempont az innováció ill. új trendek fejlesztése volt, néha nem tudtuk pontosan eldönteni, milyen állásponton is legyünk? Nem igazán tudtuk, hogy az a látott élményt hogyan dolgozzuk fel? Valóban rendkívüli, valami nagyon új az, amit éppen látunk, vagy már túlment egy bizonyos határon?

Konkrétan egy masszőr duóra gondolok, akiket magunk között csak Jinnek és Jangnak hívtunk az öltözékük miatt. Érdekes koncepcióval álltak elő, de a részletek elárulták őket... A masszázságy mellett elhelyezett kisasztalra egy állványt tettek 8 vezeték nélküli fejhallgatóval. Adtak belőle egyet a masszírozott személynek, egyet-egyet ők maguk Jin és Jang használtak, egyet pedig az érdeklődők tömegébe küldtek, akik között mi is ott voltunk.

Mindjárt az elején elkértem a fülhallgatót, mert nagyon kíváncsi voltam arra, milyen zene fog benne szólni? Vajon meditációs zene lesz? Vagy valamilyen alternatív sztereó hullámokat hallok majd? Esetleg egy pihentető zongoraszóló? Hát nem! Beszéddel kezdődött, mégpedig egy angolul beszélő férfi mesélt a születésről. Majd mintha zene szólna, a természetes hangok kezdtek felerősödni - a víz csobogása, majd a szél fújása, a madarak éneke. Nyíltan be kell vallanom, hogy abban a pillanatban valami megmozdult bennem. Nevetni fogtok, de úgy éreztem, mintha ezek a hangok körülvettek, és belsőleg átöleltek volna... Majd további hangok csendültek fel: tűz pattogása, amit fokozatosan felváltott egy öreg sámán furulyán játszott korhű darabja. Hihetetlenül hangzik, nem igaz? De én tényleg ezt láttam a lelki szemeim előtt, és még belül is éreztem.

Na, de térjünk vissza magához a masszázshoz. A masszőr duó összehangoltan, szinkronban dolgozott. Pontosan tudták, milyen mozdulatok követik egymást, még az izzadtság gyors letörlése vagy a masszázsolaj pótlása is egy pontosan megtervezett koreográfia része volt. Mindent precízen megterveztek, és ügyesen begyakoroltak. Az előadást nagyon jó volt nézni, de az egész valójában egy showműsor volt. Nem merném azt állítani, hogy nem akartak a vendégen is segíteni, de a lényeg a látvány volt - talán egy kicsit túlságosan is. Az egész olyan színpadiasra sikeredett, fülhallgatókkal és rengeteg effekttel.

Ivánnal egy apró részletnek köszönhetően mindjárt átláttuk, hogy mire megy ki a játék. Azt mondták, hogy ha a zsűri tagjainak nem jutna elég fülhallgató, akkor azonnal tegyünk vissza egyet az állványra, és figyeljünk oda arra, hogy az értékelést végző személyeknek mindig a rendelkezésére álljon a megfelelő mennyiségű fülhallgató. Ez pedig arra utaló jel volt, hogy így a zsűri kedvében járva, a többieknél talán egy kicsit jobban vágynak a 2023-as masszázs világbajnoki címre.

Sarkalatos véleményt formálnunk viszont túlságosan egyszerű lett volna. Igaz, nekünk közép-európaiaknak ez a fajta előadás egy kicsit "túl sok" lehet. Talán azt vártuk, hogy a masszőrök a lapocka bizonyos pontjának megérintésével azonnal valamilyen varázslatos hatást váltanak ki. Az is lehet, hogy ez az egész azért volt túl sok nekünk, mert egyáltalán nem is számítottunk ilyesmire.
Minden éremnek két oldala van: a masszázst követően megkérdeztük a masszírozott személyt, hogy milyen volt ez a színpadias masszázs az ő számára? Lelkesen mesélte, hogy kiváló élményként élte meg. Tény, hogy elégedettnek tűnt a masszázs során. És hát miért is játszotta volna meg ezeket az érzéseket, ha ő ugyanúgy versenyző volt, és nyerni szeretett volna? Valójában a riválisai masszírozták őt, mégis őszintén dicsérte őket.

Jing ésJang zenéje viszont kiváló volt. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszett, de be kell vallanom, hogy belőlem egy csomó érzést váltott ki, és még a masszázs hatását is erősítette. Teljesen el tudtam képzelni, hogyha én fekszem ott a masszázságyon, nekem is életre szóló élményben lett volna részem. És talán nem ez az a lényeges pont, amit a masszázs világbajnokság győztesétől elvárunk?

Tulajdonképpen itt jutottunk arra következtetésre, hogy nagyon vékony a határ a szakrális masszázsrituálé - amely szinte spirituális élmény és küldetés a masszőr számára és az őrült technikákkal fűszerezett előadás között, amelyben a gyógyítás némileg mellékvágányra kerül, ellenben leírhatatlan, egyedi és életre szóló élménnyel teli masszázsban lehet részünk.

Mi van akkor, ha az egyik embernek alázatra és az izmai következetes ellazítására, míg a másiknak inkább a lelke ápolására, új, a hagyományostól eltérő élményre van szüksége? Valamire, ami hihetetlen, esetleg nem elfogadott, megszokott?

Jin és Jang nem nyert, sőt, még helyezést sem értek el. A masszázsuk egészen egyszerűen nem győzte meg a zsűrit. Csak tippelni tudunk arra, hogy mi volt az oka ennek? Talán az, hogy túltolták a masszázs rituálét, és ez még zsűritagoknak is túl sok volt? Vagy esetleg az, hogy kezdőként nem volt esélyük a továbbjutásra a sok gyakorlott masszőr között?

Luisa Vargas masszázs előadása - Dorian Gray élőképe

A verseny több helyiségben zajlott párhuzamosan. Amint beléptünk egy helyiségbe, igyekeztünk egy órán keresztül ott maradni, hogy ne zavarjuk a versenyzőket, és csendben figyeltük őket. Így megvolt az esélye annak, hogy elszalasztjuk a nyertest, és nem tudjuk lefényképezni, de abból, amit láttunk, egy másodpercet sem bántunk meg. Gyönyörködtünk a látottakban! Sosem gondoltam volna, hogy mennyire megnyugtató, lélegzetelállító és meditatív tud lenni egy órán keresztül azt nézni, ahogy valaki mást masszíroz. És pontosan így késtük le Luisa masszázs előadását…

Így nem tudom igazából megmondani, hogy az ő mozdulatai voltak-e a legkifinomultabbak, és az érintése csodával határos módon tökéletes izomlazítást okozott-e. Azt viszont teljes bizonyossággal el tudom mesélni, hogy Luisa milyen benyomást tett rám, amikor találkoztam, és beszélgettem vele.

Ismeritek Oscar Wilde Dorian Gray arcképe c. könyvét? A mű középpontjában egy kép áll, mely a főhős lelkének tükrévé válik, és folyamatosan változik Dorian viselkedése alapján. Ha megnézitek Luisa fényképeit, akkor egy gyönyörű nőt láttok angyalian tiszta lélekkel. A vele folytatott beszélgetés semmi kétséget nem hagyott bennem afelől, hogy ő teljesen átadta magát a masszőr mesterségnek. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy bármikor és bárkin segítene, akár erejét meghaladva is. Ebben az apró amerikai nőben, aki eredetileg a Dominikai Köztársaságból származik, valami varázslatos, természetfeletti van. Meglepődnétek, milyen csodálatosan szerény Luisa.

A vele való találkozást követően azon gondolkodtam, vajon az emberi lélek tisztasága extra pontokat jelent-e egy ilyen megmérettetésben. Ha én lennék a verseny alapítója és szervezője, büszke lennék rá, ha a bajnoki címet olyan masszőr kapná, mint Luisa Vargas. Teljesen jogosan nyerte el a világbajnoki címet, és ennek mi is őszintén örülünk. Mit tudunk tenni azért, hogy még több tehetséges Luisa legyen ezen a világon?

Az érintés titkának megosztása

Egy másik inspiráló szakember, aki felkeltette a figyelmünket, Chaz Armstrong volt. A mai napig nem sikerült kiderítenem, hogy valóban ezzel a rendkívüli vezetéknévvel született-e, vagy ez csak egy felvett név (az angol arm jelentése kar, a strong pedig erőset jelent). A workshopon a "Ninja masszázsterápiát" mutatta be, egy olyan technikát, amely az egész testet használja fel fő energiaforrásként. Az egész technika az ízületek folyamatos, szórványos mozgatásán alapul, hogy a vendég relaxációs állapotát bármilyen körülmény esetén is kontrollálni lehessen.

Chaz a bajnokság szellemiségének megtestesítője volt, hiszen a versenyzésen túl a saját tudását is megpróbálta átadni másoknak. Nagyon nyitott volt, és gond nélkül válaszolt bármilyen kíváncsiskodó kérdésre, mintha a know-how nem is a sajátja lenne. A workshop végén készítettünk egy közös fotót. Chez megígérte, hogy bárkinek, aki a közösségi hálón megkeresi őt, örömmel elküldi az elkészített képet. Én pedig leteszteltem, hogy betartja-e a szavát? Az alábbi kép magáért beszél.

Chaz javaslatai között ezek szerepeltek:

• Például azt javasolta, hogy a szakemberek alapvetően a nagyon érzékeny bőrre való termékeket használják masszázs során. Chaz szó szerint azt mondta, hogy egy masszázsterapeuta soha nem lehet biztos abban, hogy az ügyfele érzékeny, allergiás-e az adott masszázsolaj vagy krém akár egy kis összetevőjére is.
• Kiemelte az ügyféllel való állandó kapcsolat fenntartását. Megemlítette, hogy minden ügyfele tudja, hogy amikor nem érzi a tenyerét a testén, az azt jelenti, hogy a masszázsnak vége.
• Olyan gondolatot fogalmazott meg, amely benneteket is megszólíthat "Az igazi verseny nem a IMA masszázs világbajnokság résztvevői között zajlik, hanem a mesterséges masszázs segédeszközök és az emberi érintés közötti küzdelem a lényeges."
• Arra a kérdésre, hogy lehet-e a masszázs szakmában versenyezni, nem adott közvetlen választ, csak elmosolyodott, és annyit mondott, hogy a masszőröknek - mint minden más szakma résztvevőinek is - jó, ha összefognak, és együttműködnek. Ahogy fejlődik a technológia, úgy kell fejlődnünk nekünk is, az élet minden területén.

Masszázságyat a hónunk alá, és irány a bajnokság?

Még a bajnokság kezdete előtt kérdeztük Jeppétől, hogy vajon nem fél-e attól, hogy a masszőrök tudásának színvonala csökken, hiszen a világbajnokságon való részvételnek nem feltétele semmilyen nemzeti, országonkénti megmérettetésen elért győzelem. Huncut mosollyal csak legyintett: nem tart ettől egyáltalán.

1. A világbajnokságon való részvételért fizetnie kell a versenyzőknek, a nevezési és részvételi díj 240 EUR körül van, ehhez jön még hozzá az utazás, szállás és étkezés költsége. Jeppe úgy gondolja, hogy ha egy masszőr megkeres annyit, hogy a versenyen részt tudjon venni, akkor kellőképpen jó is ahhoz, hogy megmérettesse magát a címért.
2. Megjegyezte azt is, hogy bár a rendezvényt világbajnokságnak hívják, valójában egy közösségi workshopról van szó, amelynek alapja a kölcsönös tanítás és tanulás. Azt hiszem, akkor még nem vettük kellően komolyan ezeket a szavakat.

Valamit egyszer megélni sokkal jobb, mint százszor hallani róla. Vegyetek részt a bajnokságon! Komolyan mondom! Ha haboztok, vagy ha bizonytalanok vagytok, egész egyszerűen csomagoljatok össze, és utazzatok ki az ezévi világbajnokságra júniusban. Bátran mutassátok meg a bennetek rejlő tehetséget a szakma képviselőinek, akik bizony évente kizárólag emiatt a rendezvény miatt gyűlnek össze a világ minden tájáról. Vagy, ha még csak kezdők vagytok, menjetek el, és nézzétek a többi masszőrt.

Magyarországról összesen tíz versenyzőt számoltunk össze. Volt, aki elutazott Dániába, hogy személyesen vegyen részt a versenyen, a többiek online mutatták be tudásukat, tehetségüket. Leírhatatlanul büszkék voltunk, amikor ismerős nyelvet hallottunk. Néhányukkal sikerült közös fényképet készítenünk. Ivánt Dragoš mellett láthatjátok térdelve, akivel egy nagyon érdekes beszélgetést is felvettünk. Nézzétek meg, érdemes!

A közös fényképről hiányzik Anna Mária, akivel szintén készítettünk egy exkluzív beszélgetést. Megtudjátok belőle, miért is érdemes jelentkezni a masszázs világbajnokságra.

Ez a három dolog lepett meg

Elsőként a versenyző masszőrök tudásának magas színvonala. Észrevettem, hogy a masszőrök mekkora tisztelettel és könnyedséggel használják az eszközeiket. Mintha a masszázsolaj tartóval a derekukon születtek volna! Teljesen lenyűgözött, így órákon keresztül szótlanul bámultam a "masszőr balettet".

A másik meglepetés a különbségekben rejlett. Bár nem vagyok profi masszőr, és magához a masszázs szakmához sem sokat konyítok, de azért azonnal szemet szúrtak a versenyzők közti különbségek. Ivánnal teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy voltak olyanok, akiknek elhittük, amit csinálnak, és voltak, akiknek nem. És hát persze voltak olyanok is, akik a kötélen táncoltak.

A harmadik rácsodálkozásom az egész rendezvény hangulatának szólt. A levegőben áramlott a harmónia, valamiféle belső stabilitás, a könnyedség, a kérdés, hogy mi is az igazán fontos dolog az életben, és az összetartozás érzése. Mindezek mellett pedig az őszinte mosolyok és barátságok. A versenyzők valójában nem harcoltak egymással a nyereményért, hanem őszintén örültek annak, hogy ismét találkozhatnak a sorstársaikkal, kollégáikkal az egész világból úgy, ahogy azt évről évre teszik.

Szerző:
Eliška Anna Vojtková, a marketing csapat tagja, a FABULO márka "védnöke"
fabulo.hu