Nem a ropogtatás a cél, hanem hogy a páciens elfelejtse a terapeutát - Beszélgetés Vékáš Misi, oszteopát-manuálterapeutával

Mi a különbség a népi csontkovácsolás és a kiropraktika között? Miért nem a roppanás hangja és száma számít? Hogyan szűrjük ki a kóklereket, és mit tehetünk szakemberként és kliensként egy sikeres kezelés érdekében? Vékáš Misi kiropraktőrrel beszélgettünk.

Misi a kilencvenes években sportbalesetet szenvedett, és az akkori operatív megoldásokra nemet mondott. Törött csigolyáival orvosokat és gyógytornászok sorát járta végig, mire megtalálta azt a terapeutát, akinél később tanulni is elkezdett. "Elvarázsolt a szemléletmódja, és beszippantott ez a világ. És minél többet tanulok róla, annál jobban érzem, mennyi mindent nem tudok még…"

Míg a kiropraktikán alapuló manuálterápia, avagy oszteopátia szakképesítés doktori szinten 5-7 éves tanulmányok útján sajátítható el, addig Misi álláspontja szerint, akinek van egy kis affinitása, akár két nap alatt is megtanulhat bizonyos divatos mozdulatokat. "Egy jó operatőrrel pedig a világgal is elhitetheted, hogy kiváló kiropraktőr vagy. A kontraindikációkhoz viszont anatómiai ismeretek szükségesek, mivel enélkül nagy bajt lehet okozni…"

Fontos, hogy sem a kiropraktikai kezelés alatt, sem utána nem fájhat semmi. “Egy fájdalmas dögönyözős masszázsnak sem látom sok értelmét, hiszen nem attól leszel jól, hogy a pszichéd azt hiszi, hogy jól át lettél gyúrva. A testnek a megfelelő impulzusra van szüksége, ami által ellazulhat, mert akkor el is fog!”

Roppan-e vagy sem? Lényegtelen! A géppuskaszerű ropogtatás ugyanis annak a jele, hogy egy terapeuta nem érti a dolgát. "Ha túl sok visszajáró kliense van egy terapeutának, az nem jó jel. Az a cél, hogy cserélődjenek a vendégek, mert gyógyulnak, és idővel alig emlékezzenek rád!" Misi tapasztalatai szerint azért is van sok kókler, mert az az ember, akinek fáj valamije, az elesett. És ha valaki morálisan nincs azon a szinten, az árvák könnyét is el lehet tőle kérni, mert bármennyit hajlandó lesz kifizetni a gyógyulás érdekében.

A legnagyobb kihívást a sok hipochonder és a saját magát diagnosztizáló kliensek jelentik Misi számára. "Ők már tudják mi a baj, úgyhogy arra kérnek: rántsak rajta és rakjam vissza, ide bökjünk egyet, itt roppantsunk, ott reccsentsünk."

Kiropraktika, mint prevenció?

Ne dőljünk be a korhatár nélküli csontkovácsolást hirdetőknek, akik arra buzdítanak, hogy gyere el, átropogtatlak. "Kifúratod a fogad, ha nincs kilyukadva?" Ezzel a költői kérdéssel meg is kaptuk a választ, hiszen a manuálterápiához akkor kell fordulni, ha baj van. "A prevenció az edzőteremben, az egészségközpontban kezdődik. Ha nincs semmi bajod, de megkéred a gyógytornászt, hogy mutasson olyan gyakorlatokat, amelyek segítenek a test helyes karbantartásában, az korrekt dolog, és a terapeuta még örülni is fog neki."

Mit tegyünk, ha csontkovácshoz érkezünk?

Reggelizzünk, fogyasszunk elég vizet, alkoholt pedig ne! De még frissen bekávézva lenni sem ajánlatos. "Amit főleg ne csináljunk: ne nézegessük az internetet! A folyadék kell, mert folyadékból vagyunk. Ha nincs elég belőle, nem lesz megfelelő ízületi kenés. És igenis lehet előtte utána mozogni, sőt... Épp hogy kell az aktív mozgás, tehát menjünk el sétálni, menjünk el edzeni nyugodtan – kiropraktikai kezeléstől függetlenül."

Hallgasd meg Vékáš Misi szenvedélytörténetét itt:

A kérdésekre választolt:
Vékáš Mihály, Dip. BmP, CMT, oszteopát-manuálterapeuta
SMT® - Sportmanuálterápia

Szerző:
Milány Kincső
www.fabulo.hu