Testtudatunk és életminőségünk kapcsolata, avagy a tengelyünkbe kerülés folyamata

Mindannyiunknak van egy saját történetünk testünkkel, aminek mentén életünk során kialakul a vele való kapcsolatunk. Ez a kapcsolat elsődlegesen a szüleink hatására formálódik; érintéseik, visszajelzéseik, metakommunikációjuk mentén, amik természetesen visszavezethetők az ő saját testükkel való kapcsolatukra. Ilyenformán a testünkhöz való viszonyulásunk mikéntjét részben őseinktől örököljük.

Másrészt az iskolai évek benyomásai is hatnak testünkhöz fűzött viszonyunkra. Ezeken belül is talán a legmeghatározóbb a kamaszkor, mikor a meginduló hormonok hatására testünk hirtelen nagy változáson megy keresztül. Ebben a korszakban rendkívül fontos, hogy milyen külső visszajelzéseket, megerősítéseket vagy éppen megítéléseket kapunk, akár direkt, akár indirekt módon.

A különböző mozgásformákkal való találkozásunk is meghatározó, vagy az, hogy egyáltalán van-e olyan közeg, ahol a test aktivitásán keresztül tudjuk a vele való viszonyunkat megtapasztalni és táplálni.

Minden emberi kapcsolódásunk során is jelen van a test mint a kommunikációnk elsődleges tere és egyben eszköze.
Testünkkel ápolt viszonyunk tulajdonképpen nap mint nap alakul kultúránk, társadalmunk, közösségünk, kapcsolataink, egészségünk vagy épp betegségeink hatására, és ahogyan minden élettörténet, úgy minden test-történet is egyedi és megismételhetetlen.

Ami azonban minden emberi életről elmondható az az, hogy testünkkel való kapcsolatunk egy olyan viszony, mely alapjaiban meghatározza, hogy milyen minőségű életet élünk.

Te tudod, hogy hol van a csípőízületed?

Ma a legtöbb embernek kevés ismerete van saját testéről. Alap dolgok hiányoznak a testképből. Például, ha feltesszük valakinek a kérdést, hogy hol van a csípőízülete, a legtöbb ember a csípőcsontjára mutat. Ez elsősorban azért probléma, mert testünk ismerete vagy annak hiánya meghatározza testhasználatunkat, és ebből adódóan egészségünket. Ha az van a testképbe íródva, hogy a csípőcsont a csípőízület, tudat alatt oda helyeződik át a láb és a törzs kapcsolata, ami rossz tartáshoz, később pedig gerincferdüléshez és hosszú távon szervi problémákhoz vezet. Ezen utóbbiak előszobái a vitalitás hiányának vagy akár a depressziónak, illetve egyéb érzelmi szinten tapasztalt diszharmóniának. Másrészről a test ismeretének hiánya bizonytalansággal, elveszettséggel vagy önbizalomhiánnyal is járhat.

A jó hír az, hogy ezzel ellentétben, ahogy egyre inkább megismerjük és felfedezzük a testünket, úgy érzékelünk egyre növekedő magabiztosságot, könnyebbséget és stabilitást - mind fizikai, érzelmi és mentális értelemben.
Saját, valamint tanítványaim és klienseim életében óriási változásokat tapasztalok annak hatására, hogy elkezdik felvenni a kapcsolatot a testükkel és megízlelik annak gazdagságát, szó szerinti mélységeit, rétegeit és minőségeit.

Rengetegféleképpen el lehet indulni egy ilyen testtudati felfedezésre

Egy jó kiindulópont lehet például a “mi a jelenlévő test-téma”?

Mindenki saját test-történetével érkezik, és általában az első alkalmat annak szenteljük, hogy ehhez valamilyen játékos módon kapcsolódjunk: levelet írunk, melyet testünknek címzünk, vagy húzunk egy úgynevezett “test-kártyát” (ami valamilyen testrészt és hozzá kapcsolódó élet-témát jelenít meg), vagy test-konturtba színezünk, formákat rajzolunk, anélkül, hogy valami szépet akarnánk létrehozni.

Testünk anatómiai feltérképezése

Ezek a lenyomatok mind-mind belépők lehetnek egy konkrétabb test-témába, amit jellemzően aztán anatómiailag térképezünk fel, ezután szabad mozgásban tapasztaljuk meg, mely során a szóban (azaz inkább mozgásban) forgó testrésszel a mozdulatainkon keresztül vesszük fel a kapcsolatot.

Ilyenkor történik meg a varázslat: a fókuszban lévő testrész mesélni kezd, szinte beszél hozzánk, és ahogy érzi, hogy megtartó figyelemben szabad utat kap, megnyílik benne az áramlás, a mozgás... és felszabadul.

Amikor a figyelmet kapó testrész beszélni kezd hozzánk

Ezeken az alkalmakon megélt szabadság élmények elkísérnek minket a hétköznapokba, felidézhetővé, előhívhatóvá válnak és beépülnek: mind a megszerzett nagyon konkrét anatómiai tudás - ami egy tiszta és érzékelhető testképet hoz létre bennünk -, mind az a szabadságélmény, amit a mozgásban tapasztaltunk meg. A megszerzett konkrét tudásunk - hogy például megismerjük egy-egy csontunk pontos elhelyezkedését, vagy felfedezünk egy olyan ízületet a testben, aminek korábban a létezéséről sem tudtunk - egy belső felismeréssel, biztonsággal és az átláthatóság érzésével párosul. Úgy mondanám, hogy ez egy “leföldelő” tapasztalat. Mindennek a szabad mozgásban való megélése pedig a szabad áramlás érzésével ajándékoz meg, ami pedig egy “felemelő” érzés.

A testünkről szerzett tudásunk tengelyünkbe hoz

Ez a munka egyszerre nyit meg lefelé és felfelé, a föld és az ég felé. Összekapcsol legalapvetőbb emberi tulajdonságunkkal: függőlegességünkkel.
Testünkről szerzett tudásunk és annak szabad mozgáson keresztül történő integrálása testképünkbe, egész egyszerűen, és a szó legnemesebb értelmében tengelyünkbe hoz.

Szerző:
Hrotkó Heléna, táncművész, holisztikus tánctanár és testtudat tréner

https://www.facebook.com/holisticbodyworld