Ülőmunkát végzel? Remek hírem van! Úgy tűnik, mégsem kell feladnod a hivatásodat!

Gyakorlatilag ma már mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a sok ülés káros az egészségre. Nem csak a mozgásszervekre, de a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre, a légzésünkre, azaz szinte minden szervünk és szervrendszerünk működésére negatív hatást gyakorol. Miután a kutatások azt mutatják, hogy a sok ülés növeli az idő előtti elhalálozás esélyét, az ülés modernkori közellenséggé vált. De van-e megoldás, fel kell-e adni az ülőmunkát, hogy megőrizzük az egészségünket?

A szakemberek azt javasolják, hogy gyakran változtatgassuk az ülőpozíciót, illetve rendszeresen álljunk fel és mozgassuk át a karunkat, vállunkat. De napról-napra többen vásárolnak különféle „okos” íróasztalokat és ergonomikus székeket is, amelyek lehetővé teszik, hogy ülésben, állásban, sőt akár térdelve is dolgozhassanak. Kérdéses azonban, hogy valóban helyesen közelítjük-e meg ezt a témát. Tényleg káros az ülés? Megoldja-e a problémát az okos íróasztal? Vagy egyszerűen csak rosszul fordítottuk le és tolmácsoljuk a pácienseknek a kutatási eredményeket?

Az University of Exeter és az University College London kutatói megvizsgálták¹ azt a tudományos bizonyítékokon alapuló kijelentést, hogy a hosszas ülés növeli az idő előtti halálozás kockázatát, azaz önmagában, más tényezőktől függetlenül is káros az egészségre. Míg a korábbi kutatások rendre összefüggést mutattak ki az üléssel töltött idő és az idő előtti halálozás között, ez a maga nemében egyedülálló tanulmány, amely több mint 5000 résztvevőt (ülőmunkát végző londoni köztisztviselőket) követett 16 éven át, arra a következtetésre jutott, hogy az ülés nem áll kapcsolatban a korai elhalálozással.

Most akkor, hogy is van ez? Káros vagy nem káros az ülés? És egyáltalán, hogy mondhatnak egymásnak ellent a kutatások? És melyiknek van igaza?

Nos, míg a korábbi kutatások jellemzően csupán az üléssel töltött idő hosszát vizsgálták és ezt az adatot kapcsolták össze a mortalitással, jelen tanulmány a különféle szociodemográfiai (életkor, nem stb.), egészségügyi (egészségi állapot, dohányzás, alkoholfogyasztás, BMI stb.) és fizikai aktivitásra (gyaloglás, egyéb közepes és magas intenzitású fizikai aktivitás) vonatkozó kovariánsokat is figyelembe veszi. A hatalmas különbség a kutatók szerint elsősorban ez utóbbi, azaz a fizikai aktivitási szint figyelembevételéből adódik. Hogyan és miért?

A tanulmányban olyan londoni köztisztviselőket vizsgáltak, akik ülőmunkát végeznek, tehát a korábbi kutatások résztvevőihez hasonlóan kifejezetten sok időt töltenek ülő pozícióban. Az eltérő eredmény és az ebből származó gyökeresen eltérő végkövetkeztetés tehát nem magyarázható az üléssel töltött idő mennyisége közti különbséggel (magyarul azzal, hogy a korábbi kutatások résztvevői többet ültek, mint jelen kutatás résztvevői). Ugyanakkor szembeötlő, hogy a kutatásban résztvevő londoni köztisztviselők - vélhetően a város tömegközlekedési sajátosságai miatt - kifejezetten sokat, átlagosan napi 42 percet gyalogolnak, ami nagyjából kétszerese az országos átlagnak. Ráadásul esetükben a testmozgásra fordított idő is szignifikánsan hosszabb volt, mint a hasonló életkorú országos populációban.

Számos tudományos bizonyíték mutatja, hogy az aktív közlekedési mód^2-3-4, valamint a közepes és magas intenzitású fizikai aktivitás⁵ kifejezetten protektív az idő előtti halálozás szempontjából, és a kutatók szerint itt van a kutya elásva. Nem maga az ülés árt az egészségnek, hanem a mozgás hiánya. A halálozási esély szempontjából szinte mindegy, mennyi időt tölt üléssel az egyén, ha mellette gondot fordít a megfelelő mennyiségű és intenzitású testmozgásra.

A fentiek összecsengenek Kim és mtsai⁶, illetve van der Ploeg és mtsai⁷ megfigyelésével, akik szerint a tartós ülés csak akkor növeli a korai elhalálozás esélyét, ha az egyén fizikailag inaktív.

Dr Melvyn Hillsdon, az University of Exeter Sport- és Egészségtudományi tanszékének professzora szerint a törvényalkotóknak és az egészségügyi szakembereknek jóval körültekintőbben kellene eljárniuk és pontosabban kellene fogalmazniuk. Jelenleg az irányelvek azt írják elő, hogy igyekezzünk csökkenteni az ülő pozícióban töltött időt. Ez azonban pusztán félinformáció, így betartása távolról sem elegendő az egészség megőrzéséhez.

A helyes kijelentés valahogy így hangzik: érdemes csökkenteni a statikus (tehát nem csak az ülő, hanem az álló vagy fekvő is!) pozíciókban töltött időt és a felszabadult perceket/órákat arra fordítani, hogy bevezetjük a megfelelő mennyiségű és minőségű fizikai aktivitást az életünkbe.

Bár a két kijelentés a felületes olvasó számára hasonlónak tűnhet, nagyon is mást jelentenek! Nem véletlen, hogy Hillsdon arra is felhívja a figyelmet, hogy az ún. ülő-álló munkaállomások, amelyeket a munkaadók „egészséges munkahely” felkiáltással biztosítanak a munkavállalók számára, önmagukban még nem elegendőek az egészségmegőrzéshez.

Összefoglalva: úgy tűnik tehát, hogy

• Igaz a kijelentés, hogy az egészségmegőrzés szempontjából előnyösebb, ha a mindennapokban kevesebbet ülünk és helyette több időt fordítunk a testmozgásra, DE!
• Vigyázat!!! Nem maga az ülés árt az egészségnek, hanem a mozgás hiánya!
• Ebből következően nincs számottevő különbég az ülő- és az álló pozíció között, hisz nem a pozíció, hanem a mozgás hiánya okozza a problémát. Magyarul az okos asztalok és székek nem csökkentik érdemben az egészségkárosodás/idő előtti elhalálozás kockázatát, erre elsősorban a megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás képes.
• Gyakorlatilag majdhogynem mindegy, mennyi időt tölt ülő- vagy álló, azaz statikus pozícióban az egyén, ha egyébként gondot fordít a megfelelő minőségű és mennyiségű testmozgásra.
• Nem az a fő cél tehát, hogy az üléssel (vagy állással) töltött időt csökkentsük, sőt, a testhelyzetünk variálása sem jelent megoldást. A változatos testmozgást kell bevezetnünk a mindennapokba.

Miért fontos mindezeket tisztázni? Mert - mint ahogy az szinte minden más téren is igaz - sokkal tisztábban, egyértelműbben és precízebben kellene kommunikálnunk! A 3 mondatos FB okoskodások teszik tönkre a világot! Ha azt állítjuk, hogy az ülés káros az egészségre, azt sugalljuk, hogy ha az egyén (vagy a munkaadó) vásárol egy okos íróasztalt és széket és variálja az ülő- és álló pozíciót, máris tett az egészségéért és megoldotta a problémát. Ha azonban egyértelművé tesszük, hogy a fő bűnös valójában a mozgás hiánya, eljutunk a valódi megoldáshoz, a mindennapos, változatos testmozgáshoz.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes variálni az ülő/álló testhelyzetet, hisz a változatosság kétségtelenül csökkenti a statikus pozícióval járó kellemetlen feszességeket, merevségeket és a mozgásszervi panaszok kialakulásának esélyét, de a hosszú élet titka a testmozgásban rejlik, nem a különféle statikus pozíciók váltogatásában.

Felhasznált szakirodalom:

^1. Pulsford RM et al. Associations of sitting behaviours with all-cause mortality over a 16-year follow-up: the Whitehall II study. Int J Epidemiol 2015 Dec; 44(6):1909-16.
^2. Matthews CE, Jurj AL, Shu XO, et al. Influence of exercise, walking, cycling, and overall nonexercise physical activity on mortality in Chinese women. Am J Epidemiol 2007; 165:1343–50. - PubMed
^3. Hakim AA, Petrovitch H, Burchfiel CM, et al. Effects of walking on mortality among nonsmoking retired men. N Engl J Med 1998; 338:94–99. - PubMed
^4. Smith TC, Wingard DL, Smith B, Kritz-Silverstein D, Barrett-Connor E. Walking decreased risk of cardiovascular disease mortality in older adults with diabetes. J Clin Epidemiol 2007; 60:309–17. -
^5. Sabia S, Dugravot A, Kivimaki M, Brunner E, Shipley MJ, Singh-Manoux A. Effect of intensity and type of physical activity on mortality: results from the Whitehall II cohort study. Am J Public Health 2011; 102:698–704.
^6. Kim Y, Wilkens LR, Park SY, Goodman MT, Monroe KR, Kolonel LN. Association between various sedentary behaviours and all-cause, cardiovascular disease and cancer mortality: the Multiethnic Cohort Study. Int J Epidemiol 2013; 42:1040–56.
^7. Van der Ploeg HP, Chey T, Korda RJ, Banks E, Bauman A. Sitting time and all-cause mortality risk in 222 497 Australian adults. Arch Intern Med 2012; 172:494–500.

Szerző:
Feövenyessy Krisztina, Mozgásterapeuta és okl. rehabilitációs szakember (MSc), A Feövenyessy Akadémia vezetője
www.fmfa.hu