.png){kind=logo}
Indiában, Goa tartományban találtunk egy autentikus yoga központot, ahol olyan szívélyesen fogadtak, annyi szép élményben volt részünk, úgy feltöltődtünk az egy hét során, hogy nem tudom nem megosztani az élményeimet. Ha valaki szeretne rövidebb-hosszabb időre elvonulni a Yoga szülőhazájában, jöjjön ide, és biztosan nem fog csalódni. Ez az egy hét annyira intenzív volt, hogy a blogbejegyzés három részben kerül publikálásra. Lesz szó többek között yoga filozófiáról, ászanák gyakorlásáról, meditációról, mantrák énekléséről, szertartásokról, tisztítókúráról, ayurvedikus kezelésekről és szattvikus étkezésről is.
India kedvelt üdülőhelyén, Goán hátizsákoztunk, és a Lonely Planet útikönyvet lapozva jóga elvonulást (yoga retreat) kerestem, miközben feleségem, Ági az internetet böngészte hasonló célból. Egymástól függetlenül ugyanaz a Swan névre hallgató jóga központ keltette fel a figyelmünket. Ezt jelnek tekintettük, így nem sokat tétováztunk. Béreltünk egy robogót, hogy megnézzük személyesen is a helyszínt. A központ az Assagao nevű kis településen helyezkedik el, ahol két további érdekességet is ajánlott az útikönyv, amelyet szintén meglátogattunk. Az egyik az El Shaddai gyerekotthon, a másik a WVS Hicks ITC állatmenhely. Mindkét helyen szívesen várnak önkénteseket. Körbenéztünk és jó szívvel ajánljuk. Mindkét helyen lelkiismeretes és szorgos munka folyik. Aki szeretne jótékonykodni, itt biztosan jó helyre kerül a pénze vagy a befektetett ideje.
A jóga központban barátságosan fogadtak. Illedelmesen megkérdezték, mi járatban vagyunk. Előre felhívták a figyelmünket arra, hogy ha csak tornázni vagy nyújtani szeretnénk, rossz helyen járunk, mert ők nem a jóga kommercionalizált változatát követik, hanem az Ashtanga yoga hagyomány gyökereit, tehát a központ ashram-szerű rendszerben működik. Ezzel nem le, sokkal inkább rábeszéltek. Mi épp egy ehhez hasonló autentikus élményre vágytunk, illetve arra, hogy elvonuljunk a tengerpart és a civilizáció zajától, kipihenjük magunkat, és lelassuljunk (ekkor már több mint egy hónapja folyamatosan úton voltunk, Nepálból indultunk). Kacie, egy amerikai karma jógi, aki egy éve érkezett Indiába, és önkéntesként járja a jóga központokat és ashramokat, hogy tanuljon, majd New Yorkban taníthassa a jógát, körbevezetett, hogy válasszuk ki a nekünk megfelelő szállást. A legolcsóbb „budget” kunyhót választottuk, így 50 euróra jött ki fejenként a csomag, ami a szálláson túl napi háromszori étkezést is tartalmazott, illetve a legfontosabbat, a tanításokat. Ár-érték arányban a környékbeli iskolákhoz képest állítólag az egyik legkedvezőbb lehetőség. Két másikat is néztünk a neten, azok valóban drágábbak voltak.
Másnap a reggelire érkeztünk. Kedvesek voltak. Mondták, hogy pakoljuk le a táskáinkat, fogyasszunk kedvünkre, a regisztráció megvár. A 10 órakor kezdődő reggeli itt az ebéd is egyben, a breakfast (reggeli) és a lunch (ebéd) szavak játékos keresztezéséből brunch-nak nevezik. A valódi reggelit pedig inkább hajnalinak kéne hívni, 6:45-kor tálalják a gyümölcstálat és a gyógyteát. Finoman, választékosan és bőségesen főznek. Az ételek szattvikusak, azaz pépesek, könnyen emészthetőek, nem olajosak, kevésbé fűszeresek, mint az indiai éttermekben általában.
Helyes volt az egyik jógi, odalépett hozzám ebéd közben, és megdícsérte a kanalamat (Oh, wow, nice spoon!). Így adta tudtomra finoman és illedelmesen, hogy kilógunk a sorból, hiszen itt az emberek általában kézzel esznek. :) Ez egyébként egész Indiára jellemző, csak a turisták esznek evőeszközzel. Ennek praktikus oka van. Az indiaiak szerint biztonságosabb kézzel enni, mert nem a szájban derül ki, ha túl forró az étel, így sosem égetik le a nyelvüket. Spirituális szempontból pedig úgy hiszik, ha kézzel helyezik a szájukba az ételt, nem egy idegen eszközzel, úgy erősebb a kapcsolatuk az étellel, emészthetőbb is lesz és jobban meg is tisztelik az ételt, de szigorúan jobb kézzel esznek, a bal, a tisztátalan kéz az emésztés végén kap szerepet. Vigyázat, ez igaz a balkezesekre is! Ha valaki Indiában úgy dönt, a helyiek mintájára kézzel eszik, figyeljen oda, melyik kézzel teszi. Ha felcseréli, fintorral nézik majd a helyiek.
Érdemes pénteken érkezni egyébként, amikor nincs program. Van idő megérkezni, kipakolni, körülnézni. Mi a programok sűrűjébe érkeztünk szombaton. Ha valaki jógaszőnyeggel utazik külföldre jóga elvonulásra, ajánlott vékony és könnyű utazós (travel) jóga matracot választani. Nálunk sajnos nem volt, de szerencsére itt tudtunk napi 100 rúpiáért kölcsönözni.
Jóga filozófiával indult a tanítás. Az iskola egyik társalapítója, Shivandra megerősítette a regisztráción hallottakat. Az ászanák gyakorlása csak egy a jóga alapelvei közül, és a fő szerepe felkészíteni a testet a meditációra. Az Ashtanga jógaelvei alapján akkor sajátítunk el tökéletesen egy ászanát, ha meg tudunk maradni benne mozdulatlanul, stabilan és kényelmesen egy órát, és tudunk meditálni. Természetesen a legalkalmasabb erre a lótusz ülés, ami szintén egy ászana (Padmasana). A yoga kialakulásának kezdetén nem is voltak még annyira cizellált jóga ászanák, mint később, elsősorban a kényelmes, hosszan tartó medtiációt szolgálták. A két nap alatt az oktató beszélt a védákról, a szent könyvekről, azok értelmezéséről, a 6 ősi indiai iskoláról, amiből az egyik a Yoga. Patanjali volt az, aki tanulmányozta a védákat, és megírta a Yoga Sutrákat, benne az Ashtangát, ami 8 részre osztja fel a jóga gyakorlását. Az ászanák gyakorlásán kívül a másik a nyolcból, ami eljutott hozzánk is nyugatra, és népszerű, a Pranayama, a légzés, az élet energia (prána) áramlásának irányítása. Gyakorlása, s úgy általában a légzés elmélyítése hosszú és egészséges életet ígér. Akit érdekelnek a Yoga részei Patanjali felosztása alapján, olvasson utána: Yamas, Niyama, Asana, Pranayama, Pratyahara, Dharana, Dhyana, Samadi.
Az oktató sokat idézett a Bhagavad Gita történeteiből, erősen ajánlotta tanulmányozni. A benne foglalt tanítások és bölcsességek szerinte a mai kor problémáira is választ adnak, holott a könyv az időszámításunk előtt íródott. Hangsúlyozta, hogy minden ember születésénél egy dolog azonos és bizonyos: egyszer meghal. Szenvedés lesz a születés, a halál és a kettő között is sokszor fog fájdalmat érezni és lesz szomorú. Az elméje csapong, mint a tenger hullámai, miközben az ideális állapot a tengerfenék csendjének és nyugalmának elérése lenne, amiben a yoga egyik központi eleme, a meditáció tud segíteni. A cél az elmének, ennek az ide-oda ugráló ittas majomnak a megszelídítése, valódi kiegyensúlyozott isteni természetünk (Atman) megtalálása, ami örökkévaló és elpusztíthatatlan. Csak az Atman ruhája, a test semmisül meg, az Atman maga újjászületik, amíg az ember meg nem világosodik. Spirituálisan a yoga végső célja az egységélmény megtapasztalása, maga a kifejezés is a yuj, (össze)kötés szóból származik.
Szimpatikus volt számunkra a tény, hogy a jóga nem dogmatikus, nincs egy követendő igaz út. Helyette arra biztat, hogy addig tegyünk fel kérdéseket, amíg megnyugtató választ nem kapunk. Ráadásul, mivel mind különbözőek vagyunk, több utat is kínál, ami mind ugyanoda vezet. Az intellektuális típusú ember a folyamatos tanulás, tudományok, bölcsesség útján (Jnana Yoga), az aktív, temperamentumos ember a tettek mezején, önzetlen cselekedetek által (Karma Yoga), az érzelmes típusúak szenvedéllyel, imádsággal (Bhakti Yoga), az erős önkontrollal rendelkezők pedig a testük (asana, pranayama) és elméjük ellenőrzése (meditáció) által (Raja Yoga) érik el a lelki békéjüket, és kapnak választ a “Ki vagyok én?” és “Mi az élet valódi értelme?” kérdésekre. Mindegyik út lényege megkülönböztetni magunkat a testünktől, az elménktől és az érzéseinktől, hogy felismerjük, csak az Önvaló létezik, amelyik azonos Istennel. A yoga segít tudatosan élni, aktívnak és nem reaktívnak lenni, segít tudatosítani azt a pillanatot, amikor csípőből, zsigerből reagálnánk a minket ért támadásra, teret nyit a gondolkodásra, hogy megfontoltan cselekedjünk. A yoga segít elfogadóbbnak lenni, szeretetteljesebb kapcsolatokat kialakítani.
A következő részben részletesen írok a szállásról a dzsungel mélyén, a gazdag napirendről, a bizarr shatkarma tisztítókúráról, a felszabadító esti közös éneklésekről (kirtan) és a speciális havan tűzceremóniáról.
Szerző:
Mátis Iván
www.fabulo.hu